Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Kavecsánszki Máté: A vendéglátó-kultúra hagyományai Hajdúszoboszlón
Sándor Eszter 4. kép: Téglaszélű oromzat véghomlokzatos házon, (fotó: Sándor Eszter) A deszkaoromzatok 19. századi elterjedésének egyik előfeltétele volt, hogy olcsón és könnyen lehetett fűrészelt deszkához jutni, amely a gőzzel működtetett fűrésztelepek elterjedésének volt köszönhető.21 A népi építészetben Gilyén Nándor öt alaptípust különböztetett meg formai szempontból.22 A két legritkább és a legkésőbb kialakult változat a kazettás kiképzés és az eklektikus stílusú oromzat. Az előbbire Pest környékén, Szegeden, és a Vajdaságban találhatunk példákat. Az ilyen oromzaton „a díszítő deszkaréteg téglalap alakú mezőkből áll, amelyeket átlósan, parkettaszerűen rakott deszkákból alakítanak ki.”23 Az utóbbi jellemzője „az íves, faragott végű, pusztán dekoratív szerepű gerendák, lombfűrésszel készített, bonyolult mintákkal csipkeszerűen áttört deszkák és az átlós lécrácsok”.24 25 Mivel ez a két típus Hajdúszoboszlón nem fordul elő, tanulmányomban nem térek ki rájuk. A sugaras formát a legrégebbi változatnak tartják, mert feltételezhetően a középkorban általános ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű házakon alakulhatott ki.23 Ebben az esetben az oromfal háromszögét egy léccel középen megfelezik, és többségében a tető vonalával párhuzamosan rakják fel a léceket, melyeket az ágasfára, vagy más tetőszerkezetnél a gerincig nyúló függőleges oszlopra erősítenek.26 21 Gilyén 1985: 155.; Beszédes 1991: 53.; Tábori 1982: 212. 22 Gilyén 1985: 161-165. 23 Gilyén 1985: 165. 24 Gilyén 1985: 165. 25 Barabás-Gilyén 1987: 71.; Gilyén 1980: 162.; Gilyén 1985: 161. 26 Gilyén 1980: 162. 78
