Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Természettudomány - Novák Tibor: Hajdúszoboszló természeti adottságai és értékei
Novák Tibor Földtani adottságok A pannon tenger ásványkincsei A Nagyalföldi-medence részeként mindhárom kistáj szárazföldi felszín- fejlődése viszonylag későn, a harmadidőszaki, ún. Pannon-beltó vagy beltenger feltöltődését követően vette kezdetét. Ezt megelőzően tengeri üledékgyüjtőként funkcionált, amelynek üledékei több ezer méteres vastagságban halmozódtak fel. A legutolsó tengeri időszak, a miocén végére a pannon emeletre tehető. A pannon tenger legnagyobb kiterjedését mintegy 6-8 millió évvel ezelőtt érte el, amikor elborította a Kárpát-medence alacsonyabban fekvő medenceterületeit és folyamatos süllyedése, illetve az emelkedő hegységperemből érkező hordalék lerakódása következtében átlagosan 1000 méternél is vastagabb rétegsorral töltődött fel. A pannon rétegek vastagsága a hajdúszoboszlói fúrásokban meghaladja az 1200 métert. Az alattuk települő szarmata mészkövet Hajdúszoboszló mellett 1350-1423 méter mélységben érték el,9 majd ez alatt 1500-2000 méter között középidei, feltehetően kréta mészkövek következtek. A porózus, többnyire homokkőből, homokból álló pannon képződmények változatossága Hajdúszoboszló környékén különös gazdasági jelentőséggel bír: ezek pórustere szolgál ugyanis a térségben előforduló földgáz és termálvízkészlet tározójaként, míg a korábbi, alsó pannon üledékek egy része a szénhidrogének anyakőzetét jelenti. A jelentős vastagságban felhalmozott harmad- időszaki medencekitöltésekben tárolódó víz, illetve gáz kitermelését megkönnyíti, hogy egymásba fogazódó rétegeik felboltozódása, illetve a medenceperem felől rájuk nehezedő nyomás következtében a víz és a szénhidrogének ún. csapdák területén felfelé vándorolnak. Ha az ilyen csapdákat fúrásokkal ütik meg, a nyomás következtében a víz, illetve a felette felhalmozódott szénhidrogének szivattyúzás nélkül áramlanak a felszín felé. A tiszántúli területek geofizikai felvételi munkálatai 1917-ben indultak meg, ezek alapján jelölte ki Böckh Hugó és Böhm Ferenc az első szénhidrogén kutatófúrásokat: 1918-ban a Nagyhortobágy 1. sz. fúrás helyét, majd ezután a Hajdúszoboszlói I. sz. fúrás helyét a Vér-völgyben, ahol 330 m-t ért el a fúrás, amikor Pávai Vájná Ferenc vette át a fúrás irányítását.10 A vér-völgyi fúrást leállította és saját módszerével új helyre 9 Buday-Schmidt 1940: 16. 10 Széky 1964.; Dobos 1988. 376
