Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Irodalomtörténet - Vida Lajos: Szép Ernő hajdúszoboszlói kultusza
Szép Ernő Hajdúszoboszlói kultusza A Szép-lakás mellett, az iskola udvarán, a Kömer malom és Pavilon irányában volt a rituális fürdő. A templom mellett lakott a mindenkori rabbi. Szép Anna jegyezte fel azt is, hogy a nyári hónapokba a tanteremben hüsölt a család, a lakás ugyanis nagyon meleg volt. A család, még a korabeli tanítócsaládoktól is szegényebb volt. Szoboszló emlékezetes tanítói közül több jómódú volt, vagyonát azonban nem a tanítói fizetésével alapozta meg. Szép Sámuel, jövedelmét kiegészítendő hegedülni tanította több szoboszlói család gyermekét. A maga hegedűjét még pesti prepa korában vette egy órássegédtől, akivel együtt lakott. Fia, e hegedű történetét írja meg a Dali dali dal című regényében. A regény címét apja kedves nótájából kölcsönözte: "Dali dali dal az a régi dal, Hogy a kislány szíve olyan, mint a vaj. Könnyen megterem benne szerelem. Még ma este babám, átölelem.” Azt nem tudjuk pontosan meddig lakott a család Hajdúszoboszlón abban az időben még elég pontatlan volt a lakosság nyilvántartása. Egyes utalások szerint valamikor 1904 és 1906 között költözött Szatmár- ba, a mai Szatmárnémetibe. Ez az adat Szép Anna naplójából ismert. Ugyan ezt támogatja meg Franki Mihály szatmárnémeti rabbi és terménykereskedő nem rég előkerült naplójának digitalizált változata. „Szép Sámuel hittanár feleségével és hat gyermekével az Eötvös utcai Braun házban lakott, ott ahova később a Sajtó című szatmárnémeti napilap szerkesztősége költözött. Jóval az első világháború előtt Szép Sámuel családja, köztük Ernő fiuk is, Budapestre költözött. Szép Sámuel, az öreg hittanár Szatmárnémetiben maradt. Az első világháború utolsó éveiben halt meg, itt nyugszik az ortodox zsidó temetőben.” Más adatok szerint csak tíz év múlva, egy Szép Ernő írás szerint még 1914 elején is Szoboszlón éltek a szülei. Zsoldos Antalnak mondta, mikor az interjút készített vele a Haladás c. polgári lapnak, mely 1948. november 18-án meg is jelent: "Az Egyszeri Királyfi "-ért kaptam Tóth Imrétől - (a Nemzeti Színház Kamaraszínházának akkori igazgatója - a szerző) - ötezer aranykoronát. Felit levittem Szoboszlóra. Új bútort vettünk anyámnak, édesapámnak arany337
