Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
„AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK.” a történészek, nem úgy, mint Thökölynek az állítólagos ajánlatát.66 II. Rákóczi Ferenc és Szekfű Gyula értékelései szintén negatívan hatottak Thököly megítélésére.67 írásában a "nagy elődökkel", Bocskaival, Bethlennel és I. Rákóczi Györggyel veti össze a kuruc fejedelem hadszervezői és hadvezéri képességeit. Levéltári dokumentumokra hivatkozva cáfolja azt a vélekedést, miszerint Thököly serege fegyelmezetlenebb és szervezetlenebb volt, mint a korábbiak. A kuruc királyban is megvolt a parancsnoki szigor, de más viszonyok között hadakozott. Kisebb hátországgal, sokkal korlátozottabb gazdasági lehetőségekkel rendelkezett hadainak ellátásához, mint Bethlen vagy I. Rákóczi György. A kurucok így közel 30 éven át élősköd- tek szinte ugyanazon a területen, míg a korábbi hadakozások legfeljebb 5 évig tartottak. Nagy László szerint így érthető, hogy a lakosság nagyobbnak érezte a terheket. Hadszervezőként is jól vizsgázott Thököly, hiszen egy szétzüllött tömegből hozott létre olyan ütőképes sereget, melyet számon tartottak a Habsburgok mellett a franciák és a törökök is. Thököly stratégiáját vizsgálva megállapítja, hogy a küzdelem céljai többször módosultak 1670-1697 között, de mindvégig jellemző volt a „török hatalomra támaszkodás” és a Habsburg-ellenesség. Ennek magyarázatát Nagy László abban látja, Thököly meggyőződésévé vált a Habsburg-hatalom labilitásáról és a töröké megingathatatlanságáról szóló elképzelés. A kuruc fővezér politikai koncepciójaként a „Habsburgoktól független nemzeti monarchia” megteremtését nevezi meg, ennek megfelelően 1683 őszéig támadó stratégiát alkalmazott, akárcsak Bethlen Gábor. Nagy vitatkozik azzal a nézettel, miszerint a török bécsi kudarca után Thökölynek gyökeres politikai fordulatot kellett volna végrehajtania. Ezzel kapcsolatban két tényezőre hívja fel a figyelmet. 1683 őszén a bécsi udvar nem volt hajlandó a kompromisszumra, így megegyezés eleve nem jöhetett létre, valamint a Habsburg-török háború a zentai csatáig (1697) kétesélyes volt.68 Nem volt törvényszerű, hogy másként alakultak az események, mint ahogyan Thököly azt eltervezte, ezért Nagy szerint nem lehet stratégiai elképzeléseit „utópista tervkovácsolásnak” tekinteni. Thököly taktikusi tevékenységét a magyar katonaság képességei határozták meg, mely jobbára a váratlan rajtaütésekre és a várvédelemre korláto66 Nagy 1982: 308. 67 Nagy 1982: 310. 68 Nagy 1982: 341. 215
