Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István zódott. Mégis a szikszói ütközet (1679) és a zernyesti csata (1690) bizonyítja, hogy „Thököly tanultabb, jobb taktikus volt nagy elődeinél.” Összegzésében Nagy kiemeli, hogy a „Habsburg-ellenes függetlenségi harcok vezetői” török vazallus fejedelmek voltak, így nem önállóan határozták meg politikai célkitűzéseiket, hanem a Habsburg-török erőviszonyok alakulásának megfelelően. Ugyancsak korlátozta tevékenységüket a „kettős ráutaltság” ténye, azaz hogy sem a teljes Habsburg- vereség, sem a Habsburg-győzelem nem állt érdekükben. Bár nem kívánja mentegetni Thökölyt, további kutatások alapján véli eldönthetőnek, miben tévedett vagy döntött helytelenül, mert addig „nagyrészt szubjektív megítélési szempontok dominálnak” hadvezéri értékelésében.69 Koncepciók a rendszerváltást követően Varga J. János a korábbiaktól határozottan elütő képet rajzolt Thökölyről tanulmányaiban, melyekben átértékelte a kuruc vezérnek a magyar történelemben betöltött szerepét. Kutatómunkája eredményeit 2003-ban megvédett Magyarország és Európa 1682-1684 című akadémiai doktori disszertációjában összegezte, mely négy évvel később könyv alakban is megjelent.70 Varga J. egy 2004-es előadásban foglalta össze röviden kutatási eredményeit.71 Úgy vélte, a történetírás tárgyilagosan ítélte meg Thökölyt az elmúlt 150 évben. Az 1848-49. évi szabadságharc leverése után kialakult „nemesi ihletésű felfogás” azonban nemzeti hőssé avatta Thökölyt. „Reprezentánsai a 16-17. századi rendi törekvéseket a nemzeti »alkotmányosság« védelmében indított Habsburg-ellenes mozgalmakként értékelték, melyek a kiegyezés »előfutáraként« kompromisszumra kényszerítették Bécset.” Ez a felfogás - módosulásokkal ugyan, de - a következő évszázadban, a marxista történetírásban is fennmaradt. Elmaradt Thököly tevékenységének és az 1682-84. évi eseményekben játszott szerepének újragondolása. Főbb megállapításai: Az 1670-es évek elején hatással volt Thökölyre a bujdosók vezetőinek törökpártisága. A kurucok 1680-as szoboszlói gyűlésének döntésével függetlenítette magát Erdélytől. Az oszmán vezetéstől 1681. tavaszán a bujdosók ígéretet kaptak támogatásukra, Thököly pedig a nagyvezírnek írt levelében fogalmazta 69 Nagy 1982: 351 70 Varga J. 2007. 71 Varga J. 2004: 47-80. 216
