Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István sának szándékaként értékeli Thökölynek 1684-ben az európai uralkodókhoz írt leveleit is.62 Köpeczi leírásából tehát egy gondos, a körülményeket alaposan mérlegelő politikus képe bontakozik ki, akivel szemben értelmét veszti a törökösség vádja. Elbeszélésében a Habsburgoktól független Magyarország megteremtéséért folytatott küzdelem a meghatározó nézőpont. Mint írja, a tűrhetetlen terhek és az idegen elnyomás elleni küzdelem tovább folytatódott a II. Rákóczi Ferenc által megindított függetlenségi harcok során. „Ez azt bizonyítja, hogy a Habsburgokkal szembeni ellenállásnak voltak olyan konstans tényezői, amelyek a külső szövetségtől függetlenül hatottak. Hogy a függetlenségi harcok szereplői hol keresték a külső szövetséget, az mindenkor a körülményektől függött. A Thököly vezette szabadságharcot nem szabad tehát csak a török szövetség függvényében megítélni, s főleg nem a keresztény szolidaritás ideológiája szempontjából.”63 Elismeri, a Habsburgok érdeme, hogy Magyarország előbb szabadult fel a török uralom alól, mint a balkáni népek. Erdély példájában látja azonban annak bizonyítékát, hogy a török függőségben is elérhető volt a társadalmi, gazdasági és kulturális haladás. Nem bocsátkozott ugyan találgatásokba arra vonatkozóan, hogyan alakult volna a török gyámság alatt „félfüggetlenségben” élő Magyarország sorsa, de úgy véli, ez a lehetőség is benne rejlett a történeti fejlődésben. Nagy László készítette el újabban Thököly hadvezéri tevékenységének értékelését.64 65 Méltánytalannak tartja, hogy a történettudomány más mércével mérte az őt és tetteit, mint a „haza szentjeivé” avatott Bethlen Gábort és II. Rákóczi Ferencet. Ennek következtében „históriai félárnyékba” került. „Amint arra korábban is utaltunk, történeti irodalmunk néhány munka kivételével nemcsak Thököly politikai tevékenységét marasztalta el, de kétségbe vonta hadvezéri tálentumait is. Az elmarasztalás lényegében azon az alapon történt, hogy a Thököly által vezetett küzdelem végső soron elbukott.”63 Kortársaktól vett idézetekkel bizonyítja, hogy Thököly hadvezéri képességeit nem csak a kurucok, hanem ellenfelei is elismerték. A törökösség kapcsán felveti, Bethlen többször is ajánlotta a töröknek, hogy ostromolja meg Bécset, ezt mégsem rótták fel neki 62 Köpeczi 1976:24-25. 63 Köpeczi 1976: 28. 64 Nagy 1982. 65 Nagy 1982: 347. 214
