Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István szerint Thököly tevékenységét csak a XVI-XVIII. századi függetlenségi harcok kontextusában lehet vizsgálni. A felkelés történelmi jelentőségéről úgy vélekedik: „A Thököly-felkelés része annak a nagy kísérletnek, amelynek célja az volt, hogy a Habsburg-birodalommal szemben egy másik alternatívát állítson fel, egy független Duna-medencei államnak az alternatíváját, amely természetesen nemcsak magyarokból, hanem az itt élő összes népekből állott.”43 A történetírás feladatává teszi, hogy eldöntse, ez az alternatíva illúzió volt-e vagy valóság, bár Köpeczi válasza - mint az későbbi írásából kiderül, nemigen kérdéses. Benczédi László Vaján tartott előadásában44 a kuruc mozgalom okait vizsgálva a történelmi valóság két szintjét különbözteti meg. Az első a Habsburg-abszolutista rendszer és annak politikája. Ezen a szinten a kuruc mozgalom célja a rendi intézmények és kiváltságok védelme, a protestánsok szabad vallásgyakorlatának megvalósítása volt. A második szint az ottomán hatalmi szféra kiterjesztése az 1661-1664. évi háborúban, melyet a vasvári béke szentesített. Ez az egész ország államközi szerződésben rögzített, intézményes behódolásának a tervét hozta létre a magyar politikai vezető rétegben. A XVII. század végi kuruc küzdelmek tehát - írja Benczédi - egyszerre voltak a Habsburgokkal szemben folytatott függetlenségi harcok, és harc a töröknek való behódolásért. A történeti valóság harmadik és legmélyebb szintje, melyet a kuruc mozgalom legbensőbb indítékának tart, a maradék ország köztes helyzete, az állandósult háborús viszonyokból fakadó teljes lét- és jogbizonytalanság. A vasvári béke jelezte a kortársaknak, hogy Habsburgok képtelenek ezen változtatni. Ezután már a török védnökség is a konszolidáció lehetőségének tűnt a korabeli „ha holdulnunk kell, jobb hatalmasabbnak” vélekedés alapján. Mint Benczédi írja: „e politikai megfontolás legmélyén az állandóság, a tartós és rendezett viszonyok utáni olthatatlan sóvárgás állt”.4' Az utóbbi, addig elhanyagolt szempont a kutató meggyőződése szerint hozzásegíthet, hogy Thököly értékelése kiszabaduljon anakornisztikus örökségéből, a kuruc-labanc szemlélet „ideológiai és érzelmi zsákutcájából”.46 Úgy véli, kortársai közül Thökölyben volt meg leginkább a hatékonyság és a gyakorlatiasság, ugrásszerűen megnövelte a kuruc mozgalom hatásfokát, ezáltal mindenkinél többet tett a tartós rendezés érdeké43 Molnár 1975: 3. 44 Benczédi 1975. 45 Benczédi 1975: 8. 46 Benczédi 1975: 9. 208
