Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
„AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK. ben. Ugyanakkor - levélidézettel bizonyítja -a békevágy a kuruc vezérben is élt. Ebből a szempontból szimbolikusnak tartja Thököly 1678. március 30-án kelt első pátenslevelét, mellyel az „országpusztító” katonaság megfékezése volt a célja a haza „szabadítása” érdekében. Véleménye szerint Thökölyben a fáradhatatlan tevékenység és a békevágy egységben jelent meg. Thököly államszervezői tevékenységét vizsgálva egy ellentmondásra hívja fel a figyelmet. A fejedelem a megnyilatkozások szintjén mindig a rendek jogainak és kiváltságainak megőrzését hangsúlyozta, a nemesi közvélemény viszont éppen a törvények megsértését sérelmezte. Benczédi Thököly államférfiúi nagyságát látja abban, hogy nem engedte rendi anarchiába süllyedni az államszervezetét. Megítélése szerint nem törekedett fejedelmi abszolutizmus kiépítésére sem. Politikájának leírására a fejedelmi központosítás, centralizáció fogalmakat javasolja, mivel Thököly a rendi intézmények megtartása mellett bővítette ki a központi szervek hatáskörét.47 A kuruc fejedelem és főtisztjeinek ellentmondásos viszonyát elemezve végül kiemeli, Thököly volt az, aki a jó ügyet képviselte, „az értelmetlen anarchiával szemben az értelmes rendet, a széthúzó privátérdekekkel és -törekvésekkel szemben a jövőbe mutató össztársadalmi érdeket testesítette meg.”48 Benczédi végkövetkeztetése egyértelmű tehát: Thököly méltán kapott helyet a nemzeti pantheonban, a milleniumi emlékművön. Benczédi László az 1960-1980-as években a kuruc mozglmakkal foglalkozott, alaposan ismerte a Thököly-felkelés történetét is. O készítette el levéltári kutatásai alapján a 10 kötetes Magyarország története számára az 1664-1685 közötti időszakról szóló fejezetet, mely írás önállóan is megjelent.49 Ezért érdemes itt bővebben ismertetni a korra vonatkozó nézeteit. Thökölyvel kapcsolatban előrebocsátja, nem véletlenül nevezték a kortársak üstökösnek. „Mert ennek az egyéniségnek legjellemzőbb, meghatározó vonása a tehetség, méghozzá a sokirányú és sokoldalú tehetség volt, amely a mindenkori feladatoktól függően tudott alakot cserélni. Innét van, hogy az élet legkülönbözőbb területein - akár hadvezérként a kuruc vitézlő rend élén, akár gazdasági irányítóként a jövedelmek szaporításában, akár államszervezőként, mint Felső- Magyarország fejedelme - egyaránt tanújelét adta átlagon felüli képessé47 Benczédi 1975: 14. 48 Benczédi 1975: 19. 49 Benczédi 1980. 209
