Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Néprajztudomány, kulturális antropológia - Simándi László: „Páros kiskés a zsebembe, de éllës!” – A régi debreceni késesség, és hagyományos debreceni bicskatípusok a Déri Múzeum és a Bocskai István Múzeum gyűjteményében
.PÁROS KISKÉS A ZSEBEMBE, DE ÉLES!” Simándi László „PÁROS KISKÉS A ZSEBEMBE, DE ÉLLÉSl ” A régi debreceni késesség, és hagyományos debreceni bicskatípusok a Déri Múzeum és a Bocskai István Múzeum gyűjteményében Bevezetés A Bocskai István Múzeum tavaly megjelent első évkönyvében helyet kapott egy korábbi kéziratom kiegészített változata, mely a magyar bicskakultúra alföldi vonatkozásában igyekszik átfogó képet adni a térség bicskatípusairól, a bicskával kapcsolatos folklórról, a bicskakészítés történeti és szakmai hátteréről, bemutatva az országos hírű késes dinasztiákat, késes mestereket is.1 Jelen tanulmányom szintén egy korábbi kézirat kiegészített változata. E korábbi írás a debreceni Déri Múzeumban végzett, a hagyományos debreceni késességgel és bicskatípusokkal foglalkozó kutatásom feldolgozása volt, melyet kiegészítettek levéltári és könyvtári források is, illetve Kocsis Ferenc késes népi iparművész szakmai meglátásai is. Ezt a témát volt most lehetőségem folytatni, és feldolgozni a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum gyűjteményének idevágó anyagát. E munka során sikerült kiegészítenem és árnyalnom a korábbi kutatási eredményeket, illetve aktualitást szereznem írásomnak e kiadvány lapjain. A debreceni késesség, farvillás- és párosbicskák A magyar bicskakészítés igen jelentős volt az elmúlt évszázadokban, s bár érhették külső hatások, mégis bátran beszélhetünk jellegzetesen magyar bicskatípusokról. Az ország különböző tájain, jelentős városaiban a helyi igényekhez, ízléshez igazodva speciális típusokat fejlesztettek ki és készítettek a mesterek. Debrecenben, 1674-ben alakult meg a Késcsináló Céh, ekkor tizenhárom, vagy húsz mester dolgozott keretein belül. Az ezerhétszázas években visszaesés tapasztalható ezen a téren, a készítők száma három vagy négy volt. Nehéz idők járhattak ebben a században, még a céh 1799-es bejegyzésében is olvashatjuk, hogy a szén, az acél, a réz és a 1 Simándi 2014. 105
