Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Muzeológiai tanulmányok - Nagy Ibolya: A Bocskai István Múzeum textilgyűjteményének gyarapítási tendenciái
életkorhoz kötött viseléséről azonban csekély a tudásunk. Egy ajándékozó az 1940-es évekbeli szürke- fekete- zöld- ezüst virágos- leveles kendőjét lánykoriként (2007.1.1.), a fekete alapon fekete leveles virágcsokor mintást (2007.1.2.) újasszonyi kendőjeként határozta meg. A korai gyűjtésű női blúzok száma a későbbi évtizedekben még néhány darabbal gyarapodott, hozzájuk tartozó szoknya azonban egy darab sincs a gyűjteményben, a múzeumi anyag alapján azt sem lehet tudni, viseltek-e hozzájuk kötényt. (Az 1960-as években vásárolt posztó szoknya több részből szabott polgári gloknis szoknya.) A blúzok erősen karcsúsítottak, végig gombosak, ami lehet az elején, vagy oldalt a vállon. Ujja néhánynak sonkaujjú, kis álló nyakuk is van. Anyaguk selyemmel átszőtt-, vagy magában mintás szövet, selyem, brokátselyem; színük változatos: mogyoró, rózsaszín, sötétzöld, vörösesbarna, krém. Díszítésük: nagy, szabott, gyöngyös gallér, elütő színű betét, sok csipke, darázsolás, szalag. A múzeumi textíliák törzsanyagáról elmondható, hogy igényes népművészeti tárgyakkal lett gazdagabb a gyűjtemény, de a férfiviseleten beül a bandériumi, a női viseletén belül pedig az úgynevezett magyar ruhák a kelleténél jóval nagyobb szerepet kaptak. Ennek az öltözéknek a megítélése szöges ellentétben áll a helyi közösségek, és a népi textil- és viseletkutatók között. Utóbbiak hangsúlyozzák: a magyar ruha nem népi viselet, inkább jelmez, ami a 20. század elején, a szüreti bálokkal terjedt el.3 A jelmezszerűség a szoboszlói anyag női ruháin is látszik. Hajdúszo- vátról származik az első magyaros ruha: bordó bársony, piros alapon fehér virágos brokátselyem és csipke a felhasznált anyag. A mellényhez puffos ujjat, magasan záródó nyakat toldottak. 1991-ben vásárolta a múzeum a másik teljes, öt darabból álló öltözéket, mely bordó bársonyból-, fehér tüllből és nemzetiszín szalagokból készült. A mellényhez itt is hoz- závarrták a puffos ujjat, a mellrésznél a betétet, a fodros nyakat. A szoknya finom „tüllplisszér", s hogy ne sérüljön, a viselőn varrták össze. Ez is, mint a másik öltözet 1927-ben készült, az I. világháborús emlékmű avatására, akkori tulajdonosa 1945-ben jutott hozzá, búzát adtak érte cserébe. A harmadik magyaros viselet, szintén 1991-es szoboszlói gyűjtés, nem teljes: mellényből-szoknyából áll, bordó bársony és pirosas brokátselyem. A mellényt és a szoknyát gazdag aranyszínű hímzés díszíti: rózsa, illetve búzavirág-búzakalász. Az ajándékozó 1946-ban viselte, Nagy Imre földművelésügyi miniszternek nyújtott át kenyeret. A közösség 3 Katona 2000: 231. 44
