Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Történeti szaktanulmányok - Nyakas Miklós: A hajdúk felkelése és a letelepítő Bocskai
laktanak, házok és mindenek ott lévén". A számon nem vitatkozva, a hajdúság Kerekiben való léte bizonyított. Mindezek ismeretében azt mondhatjuk, hogy történetírásunk talán túlzott jelentőséget tulajdonít annak, hogy amikor Bocskai 1604 nyarán az udvartól visszakapva erdélyi birtokait, önmagában ezért hajlandó lett volna formálódó céljairól letenni. Alapvetően másról volt szó! Bocskai 1604 elején ugyanis megváltozott politikai nézetekkel tért haza, s ekkorra a magyarországi belpolitikai helyzet is úgy alakult, hogy a nyílt, fegyveres ellenállás aligha volt elkerülhető. Bocskai, akkor, amikor Báthory Zsigmond és Székely Mózes után harmadjára is rászánta magát a Habsburg-ellenes katonai fellépésre, tudta mit cselekszik. Bizonyosan mondhatjuk, komoly esélyek nélkül ezt aligha vállalta volna, s ezt bihari birtokai valamint a hajdúsággal való kapcsolata jelentették. A hajdúság ekkorra már erőteljesen rétegzett, s egyes vezetői középnemesi származásúak. Az újra sokasodó, a hajdúság megrendszabá- lyozását előíró országgyűlési végzések ellenére bizonyos, hogy a magyar társadalommal való kapcsolatuk sokkalta szilárdabb volt, mint az európai „céhes" zsoldosságé, e helyen lévén lakhelyük, családjuk, rokonságuk. Egri István hajdúi is azért tanyázhattak az elpusztult Kölesér romjai közt, mert oda, vagy a környékre valók voltak, mint ahogyan Hadházról származott az a Mérges Márton, akit Bocskai Kassán, 1606 szeptemberében nemesített meg, s akit Hadházon 1600-ban és 1602-ben még a dézsmajegyzékekben írtak össze.8 Több olyan nemesítésről tudunk, amelyet Bocskaitól olyan helyen lakó vitéz kapott, amelyet a későbbi erdélyi törvények Bocskai által telepített hajdúhelynek mondanak. Tévesen, de e tévedésnek magyarázata lehet az, hogy már a szabadságharc előtt lakhattak ott hajdúk! Ha az elsők között átálló, s az álmosd-diószegi csata kimenetelét eldöntő nagyszabású hajdúles résztvevőit nézzük, úgy azt mondhatjuk, hogy Dampierre hajdúira ez ugyanúgy áll. Az 1604. október 14-én kelt hitlevelet, amely a hajdúság átállását biztosította, öt hajdúkapitány írta alá s neveik alapján származási helyük egyértelműen a Partium.9 Egészen frissen, mostanában előkerült egy másik hitlevél, amelyet Bocskai állított ki a hajdúknak, s amelyből kiderült, okt. 13-án Zsáka 8 Nyakas 2005. 52. 9 Említhetjük Sárándi Kis Márton, Herpáli Deső Benedek, vekerdi Olasz Péter nemesítéseit, vagy Gyarmati Istvánét, akit az oklevél egyenesen a gáborjáni hajdúk hadnagyának nevez. 247
