Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kovács László Erik: A csergetés, mint szellemi kulturális örökség
már a közösségi térben találkozhat a résztvevő az évszázados hagyománnyal, a csergetés, tülkölés révén az ebbe való bekapcsolódás lehetősége által; a csillagszóró-dobálás, hangélmények révén az ünnepi hangulat idéződik meg számára; a színpadon és az ég kárpitján pedig a legújabb közösségi rendezvényelemekkel lehet találkozni. A kulturális örökség fogalma az 1970-es években terjedt el Európában, amely a „kollektív emlékezet fogalmával párosult"/0 A helyi és regionális kulturális örökségek meghatározásának és védelmének alapelvei az 1990-es években az Európai Unió igazgatási körébe kerültek. A kulturális örökség fogalomkörének európai divatjával a kultúrtörténeti hagyomány stratégiai szerepe változott meg. A kulturális és természeti örökségek listába vétele után, vagy azzal párhuzamosan a szellemi értékek, azaz a hagyományok felé tart az örökségfogalom expanziója.10 11 Az örökségfogalom felértékelődését a történeti tények emlékezetben tartása mellett egyre inkább az elfelejtett hagyományok diskurzusa is kiegészíti. A XXI. század élhető életének kialakításakor az egyének és a közösségek az elfeledett vagy már csak a kevesek birtokában lévő szellemi tudás megszerzésének reményében veszik érdeklődésük körébe. Az egymás földrajzi értelemben vett közelségében élő egyének rendszeresen olyan kulturális mintát keresnek, amit az ősök gyakorlata szentesített és a közösségi túlélés zálogát biztosítja.12 Az örökségelemek piacosításával, a 10 Erdősi-Sonkoly 2005: 74. Az Európai Helyi és Regionális Tevékenységek Kongresszusának eredménye az a felülről szabályozott alapelv, amely 1994-ben körülírja a helyi és regionális kulturális örökség fogalomkörét és a védelem mikéntjeit. Erdősi-Sonkoly 2005: 75. Ennek a kodifikációnak az előzménye volt, hogy 1949-ben az Európa Tanács egyik alapvető céljaként nevezik meg az európai örökség ápolását. Sonkoly 2000: 46. 11 Erdősi-Sonkoly 2005: 75. 12 Vö. Erdősi-Sonkoly 2005: 76. A megemlékezés aktusát eredendően vallásosnak majd időben előre haladva laikusnak és nemzetinek tételezik, a religiosus és sacralis dimenzióit néprajzos szemléletben árnyalásra használva a népi emlékezet archetipikus szakralitása kiválik ebből a sorból és az alulról építkező szellemi kulturális örökség gyökerére mutat rá, amely szerint nem a vallásosan szentesített, hanem a sérthetetlen szent emlékezet és hagyomány alapját kerüli meg, amely alapvetően nem racionális hanem toleráns és a változtatásokra ráhagyásokkal álmodó érzelmi aspektus. (Aludjunk rá egyet szófordulata.) Az örökségfogalom Ashworth groningeni professzor által meghatározott tudományos megfogalmazása a jelen igényei alapján véghezvitt szelekció, amely nem azonos a tudományos igényű és teljességű horizontot ad - kettős eltávolítás eredménye (Erdősi-Sonkoly 2005: 79.). Az örökség tartalmát és formáját a nem idealizált, ellenben a turizmusban felhasznált állapotában a fogyasztó az örökössel együtt alakítja. Ezáltal teljes joggal fosztja meg az örököst szakrális küldetésétől. Nem 104
