Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században

Ezért az 1861. szeptember 4-én megnyitott hajdúkerületi közgyűlésen először felolvasták a helytartótanács 1861. július 24-én kelt rendeletét, majd a szemtanú Gaál Mihály kerületi tiszti főügyész tájékoztatta a közgyűlést az 1861. szeptember 2-án történtekről. Szeptember 2-án reggel egy Böszörményben beszállásolt lovassági tiszt mintegy harminc katonával és öt zsandárral megjelent a Kerület székházánál. Mivel a kerületi törvényszék nem adta ki a háromévi börtönre ítélt Erdős József tolvajt a Debreceni Katonai Parancsnokságnak, azt kívánta, hogy a Kerület tiszti főügyésze most neki adja ki a börtönből Erdőst. Mivel a tiszti főügyész a kerületi törvényszék határozata és a törvények értelmében a kérést nem teljesítette, az öt zsandár szuronyt szegezve berohant az épületbe. A tiszt a börtönőrök fegyvereit lefoglalta. Ezután a káplár szobájába ment, az ott talált kulcsokat magához vette és azzal a börtön ajtaját megkísérelte felnyitni. Mivel ez nem sikerült, az erős lakatot egy nagykalapáccsal „hősileg" leverte s Erdős József elítélt rabot, a Kerület bilincsével megvasaltatta és nagy diadalérzettel elkísértette. A tiszti főügyész azt is elmondta, hogy a Kerület csendbiztosa Nagykálló körül egy sok rendbeli birkatolvajlással terhelt Orosz Mihály nevű egyént elfogott, keze alól a zsandárok azzal az ürüggyel vették ki, hogy katona, valószínűleg a zsandár gazdasszonya és rokona volt, s a maguk igazolása végett a katonai hatósághoz bekísérték. A tájékoztatás elhangzása után a közgyűlésen a következő állásfoglalás alakult ki: A Helytartótanácsnak 1861 júliusában a kerületi közgyűléshez küldött rendelete ellentétes a hatályban lévő jogszabályokkal. Ugyanis a szabad királyi városokról szóló 1848. évi XXIII. tc. 2.§-a szerint a városnak mint törvényhatóságnak rendőri, büntető és magánjogi tekintetben alá vannak vetve a város határában lévő egyének, kivéve a valóságos hadiszolgálatban álló katonákat. Az Országbírói Értekezlet által javasolt Ideiglenes Szabályok a katonák fölötti bíráskodásról rendelkező I. Részének 39. §-a kimondja, hogy az itt meghatározott bírói illetékesség alól az 1848. évi XXIII. tc. szellemében csak a valóságos hadiszolgálatban álló katonák alkotnak kivételt. Megjegyzendő, hogy ez nem az idézett törvény szellemébő

l következik, hanem a 2. szakasz félre nem érthető szövege rendelkezik ekként. Mivel a helytartótanács rendelete szerint mind a szabadságos, mind a tartalékleveles katonák által elkövetett bűncselekmények elbírálása a katonai hatóságok hatáskörébe tartozik, ebből a törvényes rendet ismerő közgyűlés tagjai „arról a szomorú igazságról voltak kénytelenek meggyőződni, hogy nemcsak a régi szentesített alkotmányos hazai törvények, de az alig pár hónap előtt fejedelmi megerősítést nyert szabályrendeletek is csak addig állanak és tartatnak fenn, míg a 93