Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században

A statáriális eljárás nem volt ismeretlen jogintézmény Magyarországon. Az 1795. évi Magyar Büntető Kódex tervezetében külön fejezet tartalmazta a statáriális eljárás szabályait. Ennek több rendelkezése szinte szó szerint megtalálható a Haynau szabályzatában is. A Kódex tervezete nem került az országgyűlés elé, de a statáriális eljárásra vonatkozó részét a helytartótanács egy rendeletében kiadta. A XIX. sz. elejétől az uralkodó engedélyezte a statáriálisjog gyakorlását meghatározott időre azoknak a jurisdictioknak, amelyeknek a területén a gyújtogatások, rablógyilkosságok, rablások a közbiztonságot veszélyeztető mértékben elszaporodtak. Ezek a bíróságok az elnökkel együtt öt törvénytudó bíróból álltak, az írásbeli munkák elvégzésére pedig egy tollnokot, vagyis jegyzőt alkalmaztak. Ugyanígy rendelkezett a Haynau-féle szabályzat is, beleértve az eljárás lefolytatására vonatkozó rendelkezéseket is, az ilyen ügyek három nap alatti elintézésére a kizárólag csak halálbüntetést kiszabható büntetésre. Miután a XIX. sz. elejétől Magyarország egy-egy területén több ízben fordult elő a statáriális bíráskodás szükségessége, ezért a Haynau rendelete nem okozott különösebb feszültséget az ország lakossága körében. Arra nincsenek levéltári adataink, hogy a Haynau rendelete alapján a hajdúvárosok területén milyen eredménnyel működtek statáriális bíróságok. A szabadságharc bukása után az ország eddigi közigazgatási beosztása hatályát vesztette s helyette I. Ferenc József 1849. október 17-én kelt jóváhagyásával 5 katonai kerületet szerveztek. Ezek egyike a Nagyváradi Kerület volt, amely Észak-Bihar, Szabolcs és Szatmár megyék mellett a hajdúvárosokat is magában foglalta. 1849. október 24-én adta ki Haynau Magyarország ideiglenes közigazgatásáról szóló rendeletét. Az országot 15 kerületre osztották fel, a megyék megszüntetésével az egész magyar közigazgatást az osztrák minisztériumnak, illetve Geringer császári biztosnak rendelték alá. Az ezekben folytatott hivatali munkát a biztosok irányították. I. Ferenc József 1849. november 3-án jóváhagyta a Magyarországban ideiglenesen felállítandó bíróságok szerkezetére és perrendtartására vonatkozó rendeletet. Haynau november 10-én kelt intézkedésére jelent meg ennek a teljes szövege a Magyarkoronaországot érintő országos törvény és kormánylap 1850. február15-i számában. A bíróságok működésének megkezdésére csak akkor került sor, amikor a járásokat kialakították. A rendelet szerint első fokon az ideiglenes első- és másodosztályú járásbíróságok ítélkeznek. E célból Magyarország területét járásokra kell felosztani, terjedelmüket a népességi viszonyokra és lehetőleg az eddigi törvényszékek székhelyeire is tekintettel kell megállapítani. 83