Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és a Rákóczi-szabadságharc

így nem kerültek vármegyei juriusdictio alá, belső szabad választásukat lényegében megőrizték, a jus gladii birtokában a városok egyelőre, a Hajdúkerület pedig véglegesen megmaradt jurisdictionak, önálló, adózási (nádori) portáikat elismerték, s végül a kamarai cenzust is sikerült elhárítaniuk. Egy sor kérdésben, viszont meg kellett hátrálniuk, nem kerültek az udvari haditanács fennhatósága alá, fellebbviteli fórumuk nem a tárnokszék lett, s harmincadmentésségüket nem ismerték el. Nem mondható el tehát a városokról, hogy vesztenivalójuk ne lett volna, de az is igaz, hogy a dolgok végkifejletében benne volt egy sokkal rosszabb lehetőség is, s ezért még a lázadás gyanújába sem kellett esniük. A Habsburgokkal való szembenállás esetén pedig különösképpen. A magyar történelem e rendkívül nehéz időszakában tehát a hajdúvárosok, egyáltalán nem példátlan módon, igyekeztek a mindenkori hatalommal elfogadható kapcsolatokat tartani, elsősorban maradék kiváltságaik védelmében. Rosszat sejtetett mindenekelőtt az 1702-es összeírás, amelyet a hajdúk minden kiváltságlevele dacára maga az uralkodó, I. Lipót rendelt el. Ezért az első, választott hajdúkerületi főkapitány, Désány István le is mondott, sőt a lakóhelyéről, Nánásról Tokajba költözött. A városokból megindult a kiköltözés, igaz rendkívül összetett okok következtében.

4 Az összeírás ugyanis a hajdúvárosok állami adóztatásán túlmenően a kamarai függés veszélyével járt, amely könnyen jobbágyi függéssé is alakulhatott. Mindenki szeme előtt ott lebeghetett a bihari volt kishajdú városok példája, amelyeket egy tíz évvel ezelőtti (1692) kamarai összeírás után az udvar - Eszterházy Pál nádornak adományozott elmaradt fizetése fejében.

5 Ugyancsak semmisnek tekintették a jászkunok évszázados privilégiumait, sőt állami vagyonnak tekintve földjüket, el is adták a német lovagrendnek.

6 Ugyancsak megszűntek a magánföldesúri hajdútelepek kiváltságai is. I. Lipót 1703 áprilisában elrendelte a polgárok, a jobbágyok és a nemesek összeírását Magyarország területén. A nemesi közvélemény előtt ennek veszélye nyilvánvaló volt! 1703. május hatodikán Rákóczi és Bercsényi brezáni kiáltványukban harcra szólítják a Habsburgok ellen Magyarország minden „nemes és nemtelen lakosát". 4 Az 1702-es összeírást elemzi: Calamus 1906. = Calamus dr. (Boldisár Kálmán): Bocskay hadi népe. Debreczeni Képes Kalendáriom. 1906. 76 - 114. Újabban: Nagy László - Nyakas Miklós: Hajdútisztesség tüköré. (Studia Oppidorum Haidonicalium VII.) Hajdúböszörmény, 2001. 339. p. 5 Szendrey István-. A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen é. n. (1958.). 6 lllésy János: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek. Századok, 1905.25-38; 139-157. p. 62