Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület és bíróságainak viszontagságos esztendei a XVIII-XIX. században
Az államszerkezetben az alkotmány és önkény dualizmusa összeférhetetlenek s megkísértésük az államot dönti meg. - szögezte le Pest vármegye felirata. 2 5 A Hajdúkerület azonban csak a közgyűlés megszervezése, vagyis a kerületi tisztviselők megválasztása után foglalkozhatott a kialakult helyzet megvitatásával. A választás 1861. március 22-23. napjain történt meg, ezzel az önkényuralom által eltörölt Hajdúkerület korábbi jogállását visszanyervén, az 1861. április 8. és következő napjaira összehívott kerületi közgyűlésen már közjogi kérdésekkel is foglalkozhattak. Napirendre is tűzték az akkorra már hozzájuk érkezett 27 vármegyei és városi felirat ismertetését és ezekre is figyelemmel hozták meg állásfoglalásukat. A közgyűlés elsősorban azt szögezte le, hogy a közelmúltban a Hajdúkerületet nemcsak önállóságától, de még a nevétől is megfosztották és széttépték, tehát a szó valódi értelmében megsemmisítették. Amikor az Októberi Diploma alapján politikai és törvénykezési jogait visszanyerte és 1860. december 13-án az alkotmányos élet terére léptek, az átalakulás legelső perceiben, önszervezkedésük irányául az 1848-iki törvényeket jelölték meg. Mivel a Kerület megszervezése immáron befejeződött, a közgyűlés ezen az első ülésén hazafias kötelességének ismeri el annak újbóli kimondását, hogy működése során csak a magyar országgyűlések által hozott s királyi esküvel szentesített régibb, különösen pedig az 1848-iki törvények alkalmazását tartja kötelességének. „Az 1848-iki törvényekből helyhatóságilag egy vonalnyit sem adhat fel, mert a törvények változtatása vagy módosítása az 1635:18., 1715:2. és 1790/1. :10.12. ősi törvények által, egyedül a törvényhozó alkotmányos hatalomnak van fenntartva." Az Októberi Diplomában a király a Pragmatica sanctiot mint kétoldalú kötelezettséget és jogot elismerte, ez reményt keltett, hogy az elmúlt gyászos évek alatt szerzett tapasztalatok alapján önként belátta alkotmányellenes kormányának veszélyes irányát s a béke olajágával nyújtja jobbját Magyarországnak, hogy az elnyomott ősi alkotmány az átszenvedett bonyodalom romjaiból mielőbb kiemeltessék. Az 1861. január 16-i leirat azonban a remélt teljes megnyugtatás helyett aggodalmat és fájdalmat okozott. „Dér volt ez, mely a tavasz virágbimbóit meghervasztá", mert kitűnt, hogy a király jóindulatú szándékának a hátterében kormányának központosító iránya áll, mely a magyar függetlenséget folyamatosan fenyegeti s a várt kiengesztelődés vádat és fenyegető szigort, a bizalom helyett erőhatalmat mutatott fel a nemzetnek. „A dér után fagy következett be", ezt a fagyot pedig az 1861. február 26-án kelt császári nyilatkozat okozta. 2 5 Uo. 1860/1.-2-5. gyűjtőszám 111
