Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NYAKAS MIKLÓS: H. Fekete Péter kiadatlan sajtótörténete

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 91 szerkesztő dr. Gacsó Kálmán mellett. A 10. számon aztán újabb változás, hogy a Czaich T. Gyula neve végleg lekerül a lapról. Nem sokáig él már ezután az újság, az április 19.-én megjelent 16. számáig ismerjük már csak a pályafutását. Ebben a számban még azt hirdeti, hogy új előfizetést nyitott, tovább azonban nem ismerjük sorsát, valószínűleg összecsaptak felette az anyagi bajok hullámai. Születésének az első évfordulóját sem érte meg. A második évfolyam dolgozótársai között Munkácsy Sándor és Gálffy Lajos ref. elemi iskolai tanítók nevét találjuk a felsoroltakon kívül, a közlemények közül pedig azok érdemelnek figyelmet, amelyek a városvédő ügyeivel foglalkoznak. 57 AH. - BÖSZÖRMÉNY ÉS VIDÉKE /: 1891-1927 :/HAJDÚBÖSZÖRMÉNY /: 1928-. :

/

4

9 Két hét múlva a H.- Böszörmény c. újság megszűnte után megszületik a város új lapja, a „H.- Böszörmény és Vidéke". Vegyes tartalmú heti lap, melynek első száma 1891. május 6.-ról van keltezve. Felelős szerkesztője dr. Gacsó Kálmán ügyvéd, főmunkatárs Dobó Sándor elemi iskolai tanító, a lapkiadó-tulajdonos Szabó Ferenc. Az előfizetési ár egy évre négy forint, egyes szám ára pedig 10 krajcár. Megjelenik minden vasárnap. A lap címe két sorba van szedve a lap fején és pedig a felső sorban a H. - Böszörmény szó nagy betűkkel, alatta a cím másik két szava kisebb betűkkel. A lapfej szedése a 8 első számon marad meg változatlanul, a 9. számon már más betűkkel szedik azt. A 12. számtól kezdve Dobó Sándor neve lemarad a lapról, kilép a szerkesztőségből a kiadóval keletkezett anyagi okok miatt. Nyilatkozik erről a kiadó is, és közli, hogy Dobó helyett több kiváló munkatársat szerzett a lap részére, és pedig azok közül is, kik az 1883-84-ben virágzó Hajdú-Böszörményi Hírlapnak éltető munkatársai voltak. A lap helybeli írói között többször találkozunk Porcsalmy Gyula tanító nevével, ki fóként a tárca rovatot látja el írásaival. Itt kezdi részletekben közölni Boda Katalin c. elbeszélését, melyet később állandóan toldozfoldoz, míg végül hajdúregénnyé nevezi ki, jámbor meséjét pedig valóságnak, történelemnek igyekszik feltüntetni. A komoly kritika hiánya miatt a város történelmében tájékozatlan közönség előtt ez sikerül is, s mint szomorú valóságot le kell szegezni, hogy ez a ponyvaregény jó időn át kedvelt olvasmánya volt a város 4

9 Bibliográfiai leírása: Korompainé 1973. 341- tétel 126-128. A Hajdúsági Múzeum könyvtárában hiányos, de majdnem teljes sorozat található