Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

KOVÁCS LÁSZLÓ: Szarmata kori üvegkauri Hajdúböszörmény határából - 1. Kutatástörténet

6 Kovács László: Szarmata kori iivegkauri Hajdúböszörmény határából a magyar honfoglalás korából való lovas-fegyveres vitéz temetkezését tárta fel.

4 További ásatás nem történt,

5 csak M. Antalóczy Ildikó azonosította jóval később, 1979-ben a lelőhelyet, újabb leleteket azonban nem talált.

6 Istvánovits Eszter feltételezése szerint az egyetlen császárkori sír leletegyütteseként kezelt alábbi tárgyak akár 1926-ban is felbukkanhattak, csak a híressé vált magyar sírlelet árnyékában feledésre kerültek. Ez a feltevés megérdemli a részletes vizsgálatot. A feltevés alapjául egy 1940-ben történt levélváltás szolgált. Május 14-én Zichy István, az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója a következőket írta H. Fekete Péternek: „Igen tisztelt Igazgató Úr! Dr. Roska Márton egyetemi tanár úr említette a napokban, hogy egy jazyg sír leletei vannak Igazgató úrnál. Nagyon hálás lennék, ha ezeket a tárgyakat tanulmányozás és lefényképezés céljából Múzeumunknak megküldeni szíveskednék. Éppen mostanában behatóbban foglalkozunk a Nagyalföld szarmata-jazyg leleteivel és egy tudományos monográfiát készülünk kiadni ezekről.

7 A munka teljessége szempontjából nagyon fontos, hogy a hazánkban előkerült összes idevágó leleteket, valamint azok lelőkörülményeit ismerjük..."

8 A kérésre július 18-án a felkért igazgató az alábbi módon válaszolt: „...Múzeumunkban tényleg van egy lovas sírlelet, amelyet dr. Roska Márton úr látott, s melyet ő jazignak minősített /:mi kevesebb hozzáértéssel honfoglalás korinak gondoltuk eddig.:/ E sírleletet a legnagyobb készséggel bocsátjuk az Igazgatóság tanulmányozása alá, annál inkább, mivel így véglegesen tisztázódni fog eredete. Az elszállítást azonban nem tudjuk eszközölni, mivel a lelet az eredeti fekvésszerinti elhelyezésben van egy lábon álló üvegszekrényben földbe ágyazva.

9 így csak a helyszínen lehetne megvizsgálni. Kérem azért, 4 Kovács 1981; Kovács 1984. Az ásatás korabeli irodalma: uo. 19-20: 1-6. jegyzet; vö. Istvánovits 1997-1998, 135. Fettich Nándor még 1933 után is szeretett volna a lelőhelyen ásatást végezni, vö. MNM Adattára 63.H.l: Kovács 1981, 82: Anm. 5.; Kovács 1984, 20: 5. jegyzet. 6 Istvánovits 1997-1998, 135. 7 Ez a mü az Archaeologia Hungarica sorozatban megjelent Párducz 1941. lehetett. A sorozat szerkesztőpárosa Zichy István és Fettich Nándor volt. Sem e kötetbe, sem a folytatásába (Párducz 1944.) nem került hajdúböszörményi lelőhelyü tárgy. 8 MNM RO R 52/1940; HM A 6/1940. 9 A válaszból kiderül, hogy H. Fekete Péter még ideiglenesen sem akart megválni a múzeum legféltettebb leletegyüttesétől, amelyet pedig nem in situ emeltek ki csontvázastul, hanem részleteiben szedték fel, majd egy kiállítási vitrinben rakták össze. Elküldésének tehát nem lett volna akadálya, más kérdés, hogy a helyben történő vizsgálathoz készséggel hozzájárult. Egyébként maga írta meg a sír előkerülésekor, hogy „Az egész temetkezés olyan nagy értékű, hogy azt a földdel együtt kellett volna kiemelni, s háborítatlanul helyezni el a városi múzeum gyüjtéseben. Az ehhez szükséges pénz azonban nem állván rendelkezésre, most az a teendőnk, hogy legalább azokat a részeket