Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
EGYED ÁKOS: A hajdú és székely szabadságjogokról
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 51 azután voltak hajlandók Báthory Zsigmond zászlói alá állni, miután megígérte, hogy az 1562-ben elvett szabadságjogaikat visszaadja. Az ígéret megtörténd de a gyakorlatba való ültetése elmarat; s következett 1596-ban a "véres farsang"-nak nevezett /csúfolt/ újabb székely felkelés. És a felkelést leverő hadak élén maga Bocskai állt. Bizonyos, hogy akkor a székelység nagyobb része s Bocskai ellenségként került szembe egymással. Ebben az állapotban kedvező fordulat következett be, amikor Bocskai kibontotta a Habsburg-ellenes szabadságharc zászlóját. Akkorára már a székelyek megtapasztalták Mihai vajda s Giorgio Basta hadjáratainak és saját balsikerű szövetkezéseiknek minden nyomorúságos következményét. /Nem árt utalnunk arra, hogy Basta semmisnek nyilvánította Mihai vajda szabadságleveleit is./ 15 Bocskai pedig bizonyosan meggyőződött arról, hogy tervei megvalósításához szüksége van a hajdúk mellett a székelyek hadi erejére is. /Bocskai s a székelyek érzelmileg s a "hazafiság" kapcsán is kereshették /keresték!/ az összefogás lehetőségét - de erre a kérdésre most nem térhetünk ki./ Bocskai felhívással fordult a székelyekhez - akiket következetesen a magyarság részének tartott -, s ők a székelykeresztúri gyűlésen 1605 februárjában elhatározták, hogy Bocskai mellé állnak. Feltételeik a következők voltak: 1. A fejedelem őket a régi szabadságjogukban megtartja; 2. a közelmúlt időkben esetleg elkövetett tetteikért közbocsánatban részesülnek; 3. idegen tiszteket közéjük nem tesz, hanem engedi, hogy maguk közül válasszák meg azokat; 4. ne tartson a székelyföldön idegen katonaságot, s távolítsa el a nem székely származású nemeseket is; 5. hadfelkelés alkalmával, ha a székelyföldről kivezényelik őket s 15 napon belül ellenséggel nem ütköznek meg, régi szokás szerint hazamehetnek. 1 6 A hajlandóságuk bizonyítékaként már Bocskai válaszának megérkezése előtt, 1505. február 21-én Nyárádszeredában tartott gyűlésükön felajánlották neki az erdélyi fejedelemséget. Az meg Bocskai megváltozott székely-politikájára jellemző, hogy még mit sem tudva a nyárádszeredai eseményről, néhány nappal korábban, de a székelyek feltételeinek ismeretében, 1505. február 16-án Sárospatakon szabadságlevelet állított ki, amelyben biztosította a székelyeket, hogy visszaálltja régebbi szabadságjogaikat, amelyeket a magyar királyok és Erdély fejedelmei adtak. Bocskai szabadságlevele hivatkozott a Báthory Zsigmond által végül is 1601-ben visszaadott szabadságra azt ígérve, hogy annak pontjait megtartja és másokkal is megtartatja. Feltétel gyanánt hűségeskü letételét és szolgálataik ponton teljesítését írta elő. 1 7 1 5 Demény Lajos: Mihály vajda szabadságlevelei. = Székely felkelés 1595-1596. Szerk: Benkő Samu, Demény Lajos, Vekov Károly. Bukarest, 1979. 126. 1 6 Szádeczky Lajos: i.m. 165; Rugonfalvi Kiss István: A nemes székely nemzet képe I. Bp., 1939. 293. 1 7 Bocskai ettől kezdve igyekezett megvédeni a közszékely katonanépet mindenféle elnyomás ellen. 1606-ban többször felszólította Petki János székely főkapitányt, hogy
