Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

EGYED ÁKOS: A hajdú és székely szabadságjogokról

50 Egyed Ákos: A hajdú és székely szabadságjogokról korponai okirat, hanem először a birtokadományozást emeli ki, hogy a kapott birtok után a hajdúk a fejedelemnek és a hazának úgy szolgáljanak, mint a székelyek, és ebben az volt új, hogy a hadi szolgálattétellel kapcsolatban nem csak a székely szokásra hivatkozik, de nyomban mellé illesztette: "más adományos nemesek módjára" kötelesek a hívó parancsra megjelenni. Kérdés, hogy a második szabadságlevél miért tartotta szükségesnek az adományos nemesek hadakozási módjára való utalást is. Hipotézisünk az, hogy amikor a székely katonáskodási szokásra hivatkozik Bocskai, a földjét is művelő a katonáskodást is vállaló típusra gondolt, vagyis arra, hogy a hajdú éppúgy földművelő, önellátó katonanép legyen, mint a székely. Feltételezésünket erősíti az is, hogy a hajdúbirtokot ugyanolyan jogokkal bástyázta körül /persze már a korponai is/, mint amelyek a székely birtokot megvédték az elidegenítéstől /erre még visszatérünk/. Hivatkozhatunk arra hogy kiváltságaik fejében a hajdúk évenként két hónapig ingyen tartoztak katonáskodni.

1

3 Úgy véljük, hogy Bocskai elfogadhatóbb megoldásnak tartotta a hazája és uralkodója iránt elkötelezett „kétéltű": földművelő és katona típusát, mint az egyszerű zsoldos alakját /amiben az is közre játszhatott, hogy a zsoldos katonaság fenntartása sok pénzbe került, míg a másik típus csak háború esetén igényelt külön költséget/. Azonban még így is homályban marad az "adományos nemesek módjára" való hivatkozás oka. Ennek az egyáltalán nem mellékes kérdésnek a megoldása nyilvánvalóan további kutatást igényel, annyit azonban hipotézisként előre bocsáthatunk, hogy a hadakozásban tapasztalt Bocskai bizonyosan jobbnak tartotta a tehetősebb birtokos és az általa kiállított bandérium hadi eszközeit, mint a jóval szegényebb székely katonai szerelést. /És ezzel kapcsolatban talán nem felesleges megjegyezni, hogy lustrák alkalmával Bocskai maga is bírálta például a székelyek gyenge lovait./ Ezek után térjünk vissza a székely- és a hajdúszabadság más aspektusainak vizsgálatához, foként Bocskai István korában. Amikor Bocskai István feltűnt Erdély közéletében az 1580-as évek elején Báthory Kristóf vajda idején, a székely szabadság ügye ugyancsak mélyponton volt. Az 1562-es nagy felkelést követően a segesvári országgyűlés fejedelmi jobbágyokká

1

4 nyilvánította a székely közrendűeket, robotra és adófizetésre kötelezve őket. Súlyosbította a helyzetet, hogy János Zsigmond a magánföldesuraknak is tömegesen kezdte adományozni jobbágyul a székelyeket. Báthori István megkísérelte rendezni a székely sérelmek egy részét, nem sok sikerrel, ezért ellenfelét, Békés Gáspárt támogatták a székelyek; rajtuk az sem segített, hogy később Békéssel együtt részt vettek Báthory Istvánnak az oroszok ellen viselt háborújában. Maradt minden a régiben. Ezért érthető, hogy a székelyek csak 1

3 Rácz István: A hajdúszabadság kiteljesedése és hanyatlása, i.h. 209. 1

4 Kivéve az aranyosszékieket, akik nem vettek részt a felkelésben.