Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

EGYED ÁKOS: A hajdú és székely szabadságjogokról

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 49 jut.

1" Természetesen ezt a módszert követi a tanulmányunk is, annál inkább, mivel a két szabadságlevélnek a székely katonáskodásra való utalásánál nem jelentéktelen eltérést látunk. Az 1605. december 12-én Korponán kelt szabadságlevél a következőket írja (magyar fordításban): "hogy pedig a mi említett vitézeink [a hajdúk] bizonytalan lakhelyeikről el ne széledjenek, vagy idegen törvényhatóság alá ne kerüljenek, hanem minden időben egy bizonyos állandó helyen és kerületben lakván, s így együtt, a mi erdélyországi hív székelyeink szokása szerint, Magyar- és Erdélyországunknak minél alkalmasabb hasznosabb és sikeresebb szolgálatot tehetnének és készen találnának/.../".

1

1 Véleményünk szerint itt a modellt hangsúlyozottan a székely hadszervezet szolgáltatta a maga egészében: azért telepíti le Bocskai a hajdúkat, hogy együtt mindig készen legyenek a hadbahívó parancsnak engedelmeskedni "hív székelyeink szokása szerint." Ez pedig azt jelentette, hogy minden hadra alkalmas székely férfit a lakhelyén tartottak nyilván, helyileg szerveztek tizeket és százakat /századokat/, ezek székenként formáltak egy had-at, amelyet a széki hadnagy, később kapitány vezetett. A székek hadait egyesítő egész székely haderő fővezére a székelyek generálisa volt. A király vagy fejedelem hívó jelére /véres kard kürülhordozása, lármafa/ a székely haderő: részben vagy egészben köteles volt a kijelölt időben és helyen megjelenni. Ez alól felmentést csak a parancsnokok adhattak. A megjelenés elmulasztása súlyos büntetést vont maga után. Az 1606. szeptember 2-án kiadott kisebb szabadságlevél vonatkozó részében ez olvasható: a Szoboszló faluban lévő birtokrészeket nevezett kapitányoknak "és azok mindkét ágon való örököseinek és utódainak kegyesen adtuk, adományoztuk és ajándékoztuk, hogy azokat örök és visszavonhatatlan joggal tartsák, birtokolják és egyenlőképpen bírják, a más jogát épségben hagyván: éspedig azon kötelezettség és feltétel alatt, hogy ők, örököseik és utódaik mindnyájan, amennyiben ezen feltételt önként és szabadon elvállalják, a mi erdélyországi hív szabad székelyeink szokása szerint nekünk és hazánknak hadi dolgokban hasznos és sikeres munkát teljesítsenek, más adományos nemesek módjára; jó lovakkal, hadi szerekkel kellően felszerelve, a mi és utódaink parancsára, a hely és idő kívánalmaihoz képest, a haza védelmére indítandó és folytatandó minden hadjáratban, úgy az általánosakban, mint a részlegesekben jelen lenni és a hazát hűségesen szolgálni minden vonakodás nélkül tartozzanak és köteleztessenek."

1

2 Figyeljük meg: amikor a kassai levél a székely katonáskodási szokásra, mint példára hivatkozik, nem a letelepítés fontosságát hangsúlyozza mint tette a 1

0 Balogh István: Hajdúság. Bp., 1969; Benda Kálmán: Bocskai István:, Bp., é.n.; Nagy László: Hajdúvitézek. Bp., 1983.; Rácz István: Hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. 1

1 Szendrey István: i.m. 14. 1

2 Uo. 18-19.