Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

274 # Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata... tében az egyik vádlottnak 6 hó 19 nappal, a másik kettőnek pedig 5 hó 9 nappal hosszabbadott meg a börtönben tartása. A Kúria az első- és másodfokú bíróság marasztaló ítéletének megváltoztatásával 1 vádlottat a vád alól felmentett s igen részletesen fejtette ki döntésének indokait. A fellebbviteli eljárásban az ítélőtábla csak 4 ügyben -10 vádlottra nézvehelyezte hatályon kívül a törvényszék ítéletét és a megjelölt tények felderítése végett új eljárást s új ítélet meghozatalát rendelte el. A törvényszék az egyik ügyben, az új eljárás során a korábbi ítéletben megállapított tényállást kiegészítette, egyebekben a hatályon kívül helyezett ítélettel teljesen azonos ítéletet hozott. Az ügyész és a vádlottak fellebbezése folytán a Kir.Tábla az ítéletet indokai alapján helyben hagyta. A másik három ügyben is ugyanez történt azzal az eltéréssel, hogy két vádlott büntetését az ítélőtábla súlyosbította, egyét enyhítette, a negyedikkel szemben pedig a felmentést helyben hagyta. Két esetben fordult elő, hogy a törvényszék a tényállás megállapításának mellőzésével a vádlottakat felmentette. Az ítélőtábla a fellebbezési eljárásban az iratok alapján a tényállást megállapította s ennek alapján a vádlottak felmentését helyben hagyta, de csak az egyik ügyben hozott ítéletében figyelmeztette a törvényszéket, hogy a jövőben „minden ítélet szabályszerűen indokolandó lészen ". Abból azonban, hogy az ítélőtábla a további 191 vádlott ügyében az elsőfokú ítéletekben megállapított tényállás alapján bírálta el a fellebbezéseket, a Kúria pedig egyetlen elsőfokú ítéletet sem helyezett hatályon kívül, - az állapítható meg, hogy a törvényszék a perbeli bizonyítékok mérlegelésével helyesen állapította meg a vád tárgyává tett bűncselekmények tényállását. Ezzel pedig pontosan eleget tett az ítéletek tényállásának a megállapítására vonatkozó követelményeknek. Az ítélőtábla és a Kúria az első fokon kiszabott büntetéseket sem jelentős számban, sem jelentős mértékben nem súlyosbította és nem enyhítette. Ez ana utal, hogy törvényszék büntetés kiszabási gyakorlata kiegyensúlyozott volt. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a vád képviselői a perjegyzőkönyvbe bejegyzett keresetükben (vádiratban) , vagy perbeli szóváltásukban számos esetben indítványt terjesztettek elő a törvényszék által kiszabandó büntetés mértékére is. A kerület tiszti főügyésze 1862 júliusában szándékos emberölés miatt benyújtott keresetében azt adta elő, hogy bár hazai törvényeink az ilyen bűnbe esőt halállal fenyíteni rendelik, de „engedvén a korszellem magasztos hatalmának, azon fenyítő törvények alkalmazását nem kívánja, hanem a törvényesen felállított elvek és gyakorlat alapján kéri" vádlottra 8 évi börtön kiszabását. Hivatali utódai azonban nem tették magukévá ezt az álláspontot, mert