Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 261' Az ítélet ellen az ügyész élt fellebbezéssel, ennek eredménye azonban iratok hiányában nem állapítható meg.

11

1 Elmebeteg vádlott a törvényszék előtt A hajdúkerületi törvényszék fennállása alatt - 1757-1871 - az ügyész egyetlen esetben emelt vádat elmebeteg ellen szándékos gyilkosság miatt. 1. Mezei Bálint 31 éves, nős, családos böszörményi emberen 1865. november 9-én éjjel 10-11 óra körül valami dühösség tört ki. Feleségét elkezdte szidni és üldözni. Az asszony nagy jajveszékeléssel menekült előle s a zajra odaérkezett Szűcs Szabó Ferenc szép szóval csillapítani igyekezett Mezeit, aki azonban úgy ágyékon rúgta, hogy a további beavatkozásra képtelenné vált. Eközben megjelent a tőszomszéd Fehér János, ő is csillapítani igyekezett Mezeit, de az dühösen rárohant, egy tengerit irtó vassal és élesre köszörült késsel úgy összeszurkálta, hogy elvérzés miatt rövid idő múlva meghalt. Az ügyész a vád előterjesztésében azt indítványozta, hogy a törvényszék a vádlottat büntetés kiszabásának mellőzésével zárassa tébolydába. Az 1865 december 27-én tartott perfelvételi tárgyaláson az ügyész előterjesztette a vádat, a védő az ügyészi indítvány teljesítését nem ellenezte. Ehhez képest a törvényszék elrendelte a vádlott elmeállapotának megvizsgálását. Dr. Karap Menyhért kerületi főorvos bejelentette, hogy az elmeállapot megfigyelése hosszabb időt vesz igénybe. Dr. Karap az igen részletes szakvéleményt 1861 május 31-én terjesztette be. A törvényszék június 4-én hozta meg az ítéletet. Az orvosi szakvélemény és a nyomozati iratok alapján megállapította, hogy a vádlott a bűncselekményt „elmekórsági tébolyodottsági roham alatt követte el, ez öntudatlan cselekménye beszámítás alá nem vétethetik", ezért a büntetéstől felmentettnek nyilvánította. Az orvosilag megállapított ész- és kedélyállapota azonban nem engedi meg, hogy szabadlábon maradjon és rohamaiban ismét gyilkolást kövessen el. Emiatt elrendelte, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után a kerületi közgyűlés intézkedjék a vádlottnak nyilvános tébolydába elszállítása iránt. A védő az ítéletet megnyugvással tudomásul vette, azonban az ügyész azért élt perorvoslattal, hogy a fellebbviteli bíróságok is állást foglaljanak az ügyben, mivel a hajdúkerületi bíráskodásban ilyen eset eddig még nem fordult elő. 11

1 Uo. B. ügyek jkv.4.k. 1870 június 4.No.286.sz. bejegyzésben csak az ítélet áll rendelkezésre