Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 249' tátott, de elhárítására, midőn módjában volt, semmit sem tett, cselekményét vétkes vigyázatlanságból elkövetett emberölésnek minősítette, ezért 3 hónapi rabságra ítélte, s 40 ft. vérdíj megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést. A Kir. Tábla szerint a szerencsétlen esetnek maga a meghalt 13 éves Császi Sámuel volt némineműleg oka, vádlott cselekménye enyhébb beszámítás alá esik, ezért a törvényszék által kiszabott 3 havi rabságot 1 havira leszállította. Az ügyész ez ellen az ítélet ellen is fellebbezéssel élt. A Hétszemélyes Tábla a másodfokú ítéletet a büntetés mértékét illetően helyben hagyta, tekintettel azonban arra, hogy a vádlottat „egyedül vétkes vigyázatlanság miatt" ítélték el, a vérdíj megfizetése alól felmentette. 9 4 7. Mezei Mihály böszörményi lakos két ember társaságában Csontos István háza előtt ment el, amikor is az mindhármukat barátságosan behívta a házába. De alig léptek be az udvarába, Mezei akasztófára való bicskás névvel illette Csontost és kihasítással fenyegette meg. Csontos a becstelenítő és fenyegető szavak ellenére mérsékelten viselte magát. Mezeit a vele volt egyik ember megkísérelte eltávolítani, de amint a kapuhoz értek, kiszabadította magát társa kezéből , a zsebkését kinyitotta s úgy ment visszafelé. Csontos a konyhában egy emberrel beszélgetett, s amikor Mezei becstelenitő szavak kíséretében a nyitott késsel a kezében megtámadta, Csontos ekkor vett a kezébe egy ütőeszközt, egyszer rásújtott Mezeire, aki meg sem tántorodott, hanem a saját lábán hazament szülei házába s nemsokára meghalt. A Mezei apjának vallomásából a törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy a fiából a rég táplált bosszú végrehajtására a szándék nem hiányzott. Amikor kezében a késsel bement a konyhába, Csontos egy pillanat alatt nem szerezhetett magának biztos fogalmat arról, hogy a dühös és ezenfelül részeg vendége nem előbb szúrja vagy hasítja-e fel késével, mint akár ő, akár a jelen lévő két ember ebben megakadályozhatják. Ilyen körülmények között a saját házában, önvédelmi jogával élve ragadta fel az ütőeszközt s intézte az ütést, melynek ennyire veszedelmes következményeire abban a pillanatban nem is gondolhatott. Ezt a körülményt a törvényszék enyhítőként vette figyelembe s mivel a vádlott már többször volt büntetve, „a bekövetkezett halál előidézéséért" 6 hónapi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla ítélete szerint „a vádbeli bűntett az által, miként az ütés fejre és így oly veszélyes helyre történt, hogy általa az orvosi vélemény szerint a halál bekövetkezett, nagyobb beszámítás alá esvén, a vádlottra mért büntetés tartamát 1 évre felemelte. " 9 4 Uo. 1865.Fasc.5.F.No.l04.
