Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 245' A törvényszék álláspontja szerint vádlottat csak az a mulasztás terhelte, hogy feleségét engedte a háztól eltávozni. Cselekményét nem szándékos, hanem vétkes vigyázatlanságból véletlenül elkövetett szerencsétlen gyilkosságnak minősítette. Ezért a kilenc gyermekes vádlottat 5 hónapi, eddigi letartóztatásának büntetésébe beszámításán felül még 1 havi rabságra ítélte és felesége örökösei részére 200 forint vérdíj megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezéssel élt, a törvényszék pedig vádlottat a táblai ítélet megérkeztéig kezesség mellett szabadlábra helyezte. Kir.Tábla a törvényszék ítéletét „vérdíj elhagyása mellett " helybenhagyta. 8 9 2. Gondatlan gyermekölés volt a vád Szabó Sándorné 23 éves, egyedül élő vámospércsi asszony ellen. A vádlott 1861 február havában bizonyos pénztartozás rendezése végett elment a lakásból és három évet még meg nem élt kisfiát egyedül hagyta. A gyermek valószínűleg a tüzes vaskemencével érintkezésbe került és ruhácskája tüzet fogott. Amikor az anyja a másoktól hallott szerencsétlenség hírére délután 2 óra tájban hazafutott, gyermekének a has része a lobbot kapott ruhától annyira összeégett, hogy még aznap este 9 órakor meghalt. Az önmagát is vádoló anya annyiban vétkesen vigyázatlan volt állapította meg a törvényszék-, hogy délelőtt 11 órától délután 2 óráig magára hagyta gyermekét anélkül, hogy 3 órai távol maradásra munkavégzés vagy más ok kényszerítette volna. De azt is figyelembe kell venni, hogy az e fajta szegény embereknek nincs módjuk arra, hogy távollétükben gyermeküket más felügyelése alá helyezzék, továbbá „az anyai kebel fájdalmában elvett legérzékenyebb büntetését is az anyai gondoskodás hiányának. Mivel azonban a személyi biztonság felett őrködő törvénynek mégsem lehet egészen büntetlenül hagyni, e nézethez képest", a vádlottat Vámospércs város fogházában töltendő 2 heti fogságra ítélték. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla szükségesnek tartotta annak kiemelését, hogy az elsőbíróság ítéletét a vádlott nő szegénységére és arra tekintettel hagyta helyben, hogy „gyermekének véletlen halála által anélkül is mélyen sújtva van ". 9 0 3. Ugyancsak vétkes vigyázatlanságból elkövetett gyermekölés miatt emelt vádat az ügyész Nagy Mária 26 éves vámospércsi nő ellen. Az ítéleti tényállás szerint vádlott 1862 január 24-én lakásából eltávozott és bölcsőben lévő kislány csecsemőjét 2 éves és 2 hónapos kisfiával együtt otthon hagyta s a szoba ajtaját rájuk zárta. Amikor háromnegyed, de legfeljebb egy órai távollét után hazaérkezett, a bölcsőt féloldalt az ágy alá szorulva találta, a bölcsőből a csecsemő törzse és lába kifordult, a feje pedig a nyakánál fogva a bölcső madzagába akadt s e miatt a gyermek megfulladt. 8 9 Uo. 1862.Fasc.C.No. 104. 9 0 Uo. 1862. Fasc.5.C.No.l 12.
