Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 243 Ezért vádlottat, aki ellen gyermeke életének szándékos elvétele bizonyítva nincs, figyelemmel büntetlenségére, hajadon voltára, de arra is, hogy terhes voltát és már történt szülését folytonosan tagadta, 1 évi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezéssel élt, a Kir. Tábla azonban az első bíróság ítéletét indokai alapján helyben hagyta. Az ügyész a másodfokú ítélet ellen is fellebbezést jelentett be, de a Hétszemélyes Tábla a másodfokú ítéletet helybenhagyta. A Hétszemélyes Tábla ítéletét a törvényszék 1868 augusztus 4-én hirdette ki azzal, hogy a vádlott büntetésének hátralévő részét időközben a király kegyelemből elengedte. A kegyelmi eljárásnak a bűnügy iratainál nincs nyoma. 8

6 4. Nemes Kéki Klára 1867. január 1-én éjjel 55 éves anyja, Kéki Jakabné segédkezése mellett élő gyermeket szült, s azt édesapja, a 65 éves Kéki Jakab már holtan, még akkor éjjel minden bejelentés nélkül a temetőben elrejtette. A boncjegyzőkönyvben olvasható orvosi vélemény a teljesen fejlett és élve született gyermek halálát valamely külerőszak által előidézett agyrázkódásnak, illetve agybénulásnak tulajdonította. Azt azonban, hogy a külerőszakot véletlen szerencsétlenség, vagy vétkes gondatlanság okozta- e, avagy szándékosan idézték elő, „mind az orvosi vélemény, mind a nyomozati iratok megfejtetlenül hagyták". Ezért a gyermekölés bűntényét -a törvényszék szerint- megállapítani nem lehetett. Kéki Klára szülein kívül terhességét titkolta, szülése esetére a szükséges intézkedések megtétele és a szakszerű segítség biztosítása nem történt meg. Ezzel szülöttje életben maradását lehetetlenné tette s a gyermek halálának közvetlen okozójává vált. Kéki Jakabné, mint anya erre kötelességszerűen hivatva volt, mégis leánya szüléséhez az avatott kezek megszerzését elég könnyelműen elhanyagolta s „ezzel a gyermek halálának részesévé vált". Ezért a törvényszék mindkét vádlottat 6-6 hónapi rabságra ítélte. Kéki Jakabot pedig ama cselekménye miatt, hogy a halott kisdedet bejelentés nélkül, éjnek idején lopva eltemette, 3 hónapi rabsággal sújtotta. Az ügyész és vádlottak fellebbezéssel éltek. A Kir. Tábla azonban az elsőbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. Az érdekeltek további fellebbezése alapján a Hétszemélyes Tábla Kéki Klára és Kéki Jakabné büntetését 3-3 hónapra, a Kéki Jakabét pedig 1 hónapra leszállította. Ennek indoka az volt, hogy a Hétszemélyes Tábla álláspontja szerint „a vádbeli cselekmény a per adatainál fogva különösen tekintve, hogy a vádlott Kéki Klára terhességét nem titkolta, azt önként bevallotta, 8

6 Uo. 1868.Fasc.5.J.No.l82.