Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 225' 5. Sallai Miklós 20 éves nánási vádlott a törvényszék ítélete szerint maga is beismerte, hogy elment rokona és jótevője házához, s a kamrában talált lőfegyvert a kezébe vette. Annak sárkányát -bár nem emberölési szándékbólfelhúzta, vétkes gondatlansága folytán a fegyver elsült és a vele átellenben, a ház küszöbén ülő Rékasi Juliánnát agyonlőtte. E nem menthető vétkes vigyázatlanság okozta emberölésért fiatal korára, büntetlen előéletére és arra tekintettel, hogy az elhalt leány szülei sem terhelték szándékossággal, a törvényszék 6 hónapi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be, a Kir. Tábla az első bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. 6 0 6. Barna István 29 éves szoboszlói szőlőcsősz 1862. szeptember 9-én d.e. 9-10 óra között a Vénszőlőskertben Farkas János és Bujdosó Sámuel szőlőcsőszökkel beszélgetett. Barna István fegyverével a szőlőt ellepő rigókra akart lőni, amikor azonban a gyúkupakra tett papírt le akarta venni, a puska véletlenül elsült. A lövedék Farkas Jánost találta el, aki a sérülés következtében november 18-án meghalt. A törvényszék álláspontja szerint a tényállásból önként következik, hogy „az emberölést esetleges, azonban mindenesetre vétkes vigyázatlanságból származott szerencsétlenségnél egyébnek tekinteni nem lehet". Ezért vádlottat 6 hónapi rabságra és fegyvertartási engedélyének elvesztésére ítélte, továbbá az igazolandó orvoslási és boncolási költségek megfizetésére kötelezte. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla a törvényszék ítéletét azzal a változtatással hagyta helyben, hogy mivel az orvoslási és boncolási költségeket a perben nem igazolták, e költségek megítélésének helye nincs. 6 1 7. Rácz György 25 éves dorogi földműves ellen emberölés miatt indított ügyben a törvényszék ítélete szerint, a kihallgatott tanuk vallomása alapján kétségtelen, hogy 1862. október 24-én vádlott a mezőn egész nap együtt szántott rokonával, Murvai Györggyel, akit este ugyanott agyonlövés következtében holtan találtak. Arra vonatkozóan, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, az ítélet a következő gyanúokokat sorolta fel: Murvai György társaságában azon a napon vádlotton kívül senki más nem volt, ezt maga a vádlott is állította. A szerencsétlenül kimúlt hulláját és puskáját olyan helyzetben találták, ami az öngyilkosságot teljes mértékben kizárja. Murvai György meglövése után a vádlott által segítségül hívott tanúk azt vallották, hogy a vádlottat igen zavartank és megijedtnek látták. Né6 0 Uo. 1863.Fasc.5.D.No.4. 6 1 Uo. 1863 .Fasc.5. D.No.27.
