Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
220 # Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata... nem volt. A törvényszék egyben arra utasította a böszörményi városi tanácsot, hogy a vádlott fegyverét és fegyvertartási engedélyét kobozza el. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott is fellebbezést jelentett be, a Kir.Tábla azonban a törvényszék ítéletét indokai alapján helyben hagyta. 5 2 3. Mirkó András 33 éves napszámos, nánási lakos vádlott 1868. november 1 -én több borozó társával a csapszékből hazafelé indult. Útközben Molnár József a velük volt Gál Jánost gúnynéven Cérna Jánosnak szólította. Emiatt Gál megsértődött és Molnár rendre utasítása végett a társaságukban volt Nyakó Sándortól a botját el akarta venni. Ö azonban ezt nem engedte, emiatt Gál illetlenül szólt hozzá. Erre aztán Nyakó Gált pofonvágta. Ekkor a vádlott Nyakó legénykedését ócsárolva közbeszólt, mire Nyakó őt is arcul ütötte. A vádlott emiatt bosszút forralva, fenyegető szavak hangoztatása mellett hazament. Otthon töltött lőfegyverét magához vette s az utcán társait egy ház végénél guggolva, feléjük irányzott puskacsővel várta be. Amikor ezek a vádlottat meglátták, a puskát szépszerével akarták tőle elvenni. Mivel ez nem sikerült, megfogták a fegyvert, de a vádlott kirántotta a kezükből s azt az alig egy lépésre álló Nyakó Sándorra irányozva, elsütötte. A lövedékkel okozott sérülés következtében Nyakó másnap meghalt. Vádlott a Nyakó Sándortól kapott pofont megtorlandó ment haza a fegyverért s szándékosan lőtt rá, anélkül azonban, hogy a gyilkossági célzat reá bizonyult volna. A törvényszék emberölésben állapította meg a bűnösségét és „a fennforgó terhelő körülmények kellően megfontolt figyelembevételével" 5 évi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész élt fellebbezéssel. A Kir. ítélőtábla a törvényszék ítéletét azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a kiszabott büntetés végrehajtását a vádlott letartóztatásának napjától kell számítani. Az ügyész ez ellen az ítélet ellen is fellebbezett, de a „m.kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék" a másodfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. 5 3 4. Balogh András böszörményi lakos tényleges katonai szolgálatot teljesített. Ezredétől több ízben elszökött, ezért az illetékes katonai parancsnokság minden esetben megbüntette. Legutóbb útonállással elkövetett rablás miatt 13 évi börtönre ítélték. Ennek végrehajtása közben a börtönből megszökött s 1869. február 21-én hazament Böszörménybe a szüleihez. Balogh András az elítéléseiért 20 éves testvérét, Balogh Mihályt okolta s emiatt hazaérkezése napján késsel a kezében rárohant. Az ítélet szerint „olyan elhatározottsággal.. .amely csak a célba vett bosszúállásnak tettleg végrehajtásában lelheti kielégítését". Miután a testvére elmenekült előle s Balogh András attól tartott, hogy feljelenti őt s ennek igen súlyos következ5 2 Uo. 1863.Fasc.5.D.No.2. 5 3 Uo. 1869.Fasc.KNo.221.
