Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 221' ményei lesznek, ásóval a kezében utána futott. Fenyegető kiáltásokkal és dühös szidalmakkal üldözte. Több tanú vallomása szerint, valószínűleg az volt a szándéka, hogy a testvérét a feljelentésben még élete kioltása árán is megakadályozza. Ilyen körülmények között, a menekülő „a komolyabb következmények elhárítása végett folyamodott lőfegyvere áldatlan segélyéhez", s azzal testvérét akképpen sérelmezte meg, hogy félóra múlva meghalt. Az ügyész emberölés miatt emelt vádat Balogh Mihály ellen. A törvényszék álláspontja szerint a vádlott az önvédelem korlátait túllépte azáltal, hogy megtámadója bűnös merényletének meghiúsítására más eszközöket kísérelt volna meg igénybe venni, ezért őt emberölésben bűnösnek mondta ki s az enyhítő körülmények kellő figyelembe vételével 1 évi rabságra ítélte. Az ügyész és a vádlott fellebbezést jelentettek be. A Kir. Tábla az elsőbíróság ítéletét indokai alapján helyben hagyta. Az ítélet ellen ezúttal is mindkét érdekelt fél fellebbezéssel élt. A m. kir. Curia 1870 március 26-án hirdette ki ítéletét. Döntését az alábbiak szerint indokolta meg s ezt azért is érdemes szó szerint idézni, mert a tényállást módosította s ez a történteket világosabbá tette. ,A kihallgatott tanuk vallomásából kitűnően az, hogy a megöletett Balogh András az öccsét azon okból, mivel ez őtet mint 13 évre elítélt és a börtönből megszökött katonát, a közbejöhető kellemetlenségek kikerülése tekintetéből a háztól eltávozásra felszólította, előbb egy nagy késsel támadta meg és csak az atyjuknak, valamint a jelen volt Szolnoki András és Géder András tanuknak közbejötte által mentetett meg dühétől Később pedig, amidőn a vádlott a tanuk tanácsára a házból eltávozott, atyjának kívül a falon függő puskáját vállára véve a város felé eltávozott, elhalt Balogh András attól félve, hogy a vádlott őtet mint szökött katonát feljelenti, egy ásóval kezében utána rohant és őtet utolérvén agyon vágással fenyegette, ennélfogva vádlott által önéletének védelmezése közben elsütött puskája által okozott halál, annak bűntettül beszámítható nem lévén, ezen és a Királyi Táblai ítéletben is felhozott körülményeknél fogva a vád súlya alól egyszerűen felmenteni és bűntelennek kijelenteni kellett." 5 4 5. Balla Sándor 36 éves, nőtlen napszámos és Porcsin Pálné 22 éves férjes asszony, szoboszlói lakosok beismerték, hogy egymás iránti titkos szerelmi viszonyuk következtében többszöri megbeszélés után megegyeztek Porcsin Pál „elvesztésében". 1862. január 21-én Balla Sándor kiment a Porcsin tanyájába és Porcsinné a tehén istállóban szalmából készített neki fekvőhelyet. A két vádlott este 8 óra tájt együtt ment ki az ólból a lakásba. Porcsinné a bereteszelt pitar ajtót kinyitotta s férjének ott felakasztott kétcsövű lőfegyverét Balla kezébe adta s bementek a szobába. Porcsinné a mé5 4 Uo. 1870.Fasc.5.L.No.94.
