Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 209 azt kérdezte, hogy Szakács Kovács József volna-e az, aki az embert meghámozza. Erre Hadházi Imre a nála volt fokossal nyomban Juhász Miklóshoz csapott, aki megtántorodott. Amikor az egyik ott lévő ember segítségével fel akart egyenesedni, Kovács András az ólmos botjával úgy főbe sújtotta, hogy összerogyott. Fekvő helyzetében Szakács Kovács József, ifj. Kiss Gy. Sándor és Szakács Kovács Imre tovább bántalmazták. Sérülései következtében Juhász Miklós harmadnapra meghalt. A törvényszék vádlottakat emberölésben mondta ki bűnösnek és Kovács Andrást, aki a halált okozó koponyarepedést ejtette, 1 évi és 6 hónapi, Hadházi Imrét, mivel először ő ütötte meg fokosával a sértettet, 1 évi, Szakács Kovács Józsefet, ifj. Kiss Gy. Sándort és Szakács Kovács Imrét pedig, minthogy a már védtelen állapotban földön fekvő sértettet embertelenül bántalmazták, 6-6 hónapi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész és a 6 hónapi rabságra ítélt három vádlott élt fellebbezéssel. A Kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletének Kovács Andrásra és Hadházi Imrére vonatkozó részét helybenhagyta. Ellenben Szakács Kovács Józsefet, ifj. Kiss Gy. Sándort és Szakács Kovács Imrét az ellenük emelt vád alól bizonyítékok elégtelensége miatt felmentette. Az indokolás szerint ezek a vádlottak a tett elkövetését állhatatosan tagadták. A kihallgatott számos tanú közül egyedül Rácz Sándor állította, hogy a vádlottak csapkodtak, de azt, hogy valósággal a sértettet ütötték-e, nem bizonyította. Hadházi Imre vádlott terhelő vallomását hitelt érdemlőnek nem lehetett tekinteni, mert ő a tettet magáról el, s másokra hárítani törekedett. Ennélfogva az említett vádlottak bizonyítékok elégtelenségéből felmentendők voltak. Az ítélet fellebbezés hiányában a kihirdetéskor jogerőre emelkedett. 3 9 20. Az 1870. augusztus 7-én tartott pásztorfogadó gyűlésből a szoboszlói juhtartó gazdák közül többen, így Kovács Pál is, a Szentgyörgy csapszékbe mentek el. A kocsmában tartózkodó Jeges Sándor már ittas állapotban volt és belekötött Kovács Pálba, aki e miatt eltávozott és elment Papp Gáborhoz. Elmondta neki a történteket, majd bottal a kezükben a csapszékbe mentek. Itt Kovács és Jeges között ismét szóváltás fejlődött ki és Jeges a boros poharát Papp Gáborhoz vágta, aki erre leütötte. Majd a békítőleg közbeszóló Csiszár Sámuelt és a teljesen fegyvertelen Csiszár Mihályt Kovács Pál és Papp Gábor ütötték le és egyesült erővel a földön fektükben is tovább bántalmazták. Csiszár Sámuel könnyű, Jeges Sándor már jelentékenyebb sérülést szenvedett, Csiszár Mihály pedig még aznap éjjel belehalt sérüléseibe. Az emberölésben bűnösnek kimondott Kovács Pállal és Papp Gáborral szemben a törvényszék súlyosítóként mérlegelte, hogy mindkettőjüket a 3 9 Uo. 1870.Fasc.5.L.No.274.
