Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
20 0 # Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata... Az ítélet ellen az ügyész és Gulyás Imre élt fellebbezéssel. A Királyi Tábla Gulyás Imre terhére súlyosító körülményként értékelte, hogy a cselekményt egy békésen alvó, a vádlottak rakoncátlanságai és lármája által álmából felvert koros -65 éves- egyénen követte el, ezért a törvényszék által kiszabott 3 évf rabság végrehajtásának kezdetét a táblai ítélet meghozatala napjától -vagyis 1863. október 9-től- rendelte számítani. Nagy Sándorral szemben pedig azt vette súlyosítóként figyelembe, hogy a sértettre akkor ütött, amikor már eszméletlenül feküdt a földön, ezért büntetését 1 esztendőre emelte fel. 2 7 8. Az ügyész Nagy Sándor 26, Varga Ferenc 19, Péter Sándor 19, Szabó Sándor 20, Kovács Imre 19 és Parti Imre 16 éves, nőtlen legények ellen a perjegyzőkönyvbe a következő vádat jegyezte be: A vádlottak 1865. november 23-án az esti órákban a böszörményi Külső kocsmából hazafelé mentek. Király Sámuel utolérte őket és Istent szidva azt kérdezte, miért haragszanak őreá. Erre Varga Ferenc a botjával meg akarta ütni, de ebben Parti Imre megakadályozta. A zaj lecsillapultával tovább indultak, Király Sámuel káromkodva ismét Varga Ferencre támadt, hogy őrá haragszik, erre Varga főbe csapta, de ettől Király meg sem szédült. A hat vádlott folytatta az útját, Király pedig hazaszaladt. Nem sokkal később értek oda a vádlottak is és a kerítést, az ajtót verték s összehasogatták. Erre kiment a kerítéshez az öreg Király István, de őt Péter Sándor és Szabó Sándor leütötte. Ekkor mindnyájan távozni akartak. Az öreg Király Istvánné azonban gyertyával a kezében kijött a házból, őt követte Király Sámuel, mire a vádlottak visszafordultak, Nagy Sándor és Varga Ferenc háromszor úgy főbe ütötte Király Sámuelt, hogy november 30-án meghalt. A törvényszék 1866. január 5-én kelt ítéletében a tényállás megállapítása helyett mindössze az olvasható, hogy ,A Király Sámuel halálával bekövetkezett szomorú események kezdő okát a vizsgálati iratokból bár kitudni valódilag nem lehet, az azonban, hogy az elhalton véghez vitt bűnös cselekmény tényezői Nagy Sándor és Varga Ferenc vádlottak voltak" részben önvallomásukból, részben pedig a név szerint felsorolt tanúk vallomásából megnyugtató módon bizonyított. A törvényszék ezért Nagy Sándort és Varga Ferencet emberölés bűntettében bűnösnek mondta ki és 2-2 évi rabságra ítélte s az elhalt hajdúnemes Király Sámuel 200 forint vérdíjának egyetemlegesen történő megfizetésére kötelezte őket. Péter Sándort és Szabó Sándort idős Király István leütése miatt 3-3 havi, Kovács Imrét, mivel a kerítést és az ajtót verte, ezzel az öreg Király Istvánt kihívólag ingerelte, társait pedig szóval biztatta, bűnrészességet követett el, ezért 1 havi rabságra ítélte, Péteri Imrét pedig, mivel ellene a bűntény elősegítése nem volt bizonyítva, a vád alól felmentette. 2 7 Uo. 1863.Fasc.5.D.No.225.
