Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 201' Az ítélet ellen egyedül az ügyész élt fellebbezéssel. Nagy Sándor és Varga Ferenc az ítélet kihirdetésekor -fellebbezési jogukra történt kioktatásuk után- fellebbezéssel nem éltek, csak később jelentették be azzal az indokolással, hogy ki fog derülni, miszerint a rájuk kiszabott súlyos büntetést nem érdemlik. Ebben a kérdésben a törvényszék 1866. január 29-én a következő végzést hozta: „Miután elmarasztott alperesek az ellenük hozott ítélet kihirdetése alkalmával egyenként megkérdeztettek az iránt, hogy az ítéletet megfellebbezik-e? és kellően felvilágosíttattak arról, hogy azt tenni jogukban is áll, - mégis fellebbezési szándékukat sem a kihirdetés alkalmával, sem még azon nap estig, be nem jelentették, e későn beadott fellebbezés figyelembe nem vétethetik". Ezt a végzést a két vádlottnak kiadták. Ugyanezen a napon kelteztek ebben az ügyben két értesítést. Az egyikben a kerület levéltárnoka igazolta, hogy az 1702. évi hajdúk összeírásában Király név hajdúnemesként nem található, a másikban Böszörmény város levéltárnoka közölte, hogy sem az 1804, sem az 1702. összeírásban a nemes Király név nem szerepel. A Kir. ítélőtábla az ítéletében megállapította, hogy Király „Samunak" nemes volta a per során nem igazolódott be, a törvényszék által 200 forintban meghatározott vérdíjat a törvényes 40 forint mértékre leszállította, egyebekben az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. Az ügyész ez ellen az ítélet ellen is fellebbezést jelentett be, Hétszemélyes Tábla azonban az ítélőtábla ítéletét helyben hagyta. 2 8 9. Az ügyész vádat emelt Mógor Albert és 8 társa ellen emberölés miatt. A vád szerint 1866. május 21-én a böszörményi Hajnal kocsmában számosan boroztak. Két ember közt a civódást tettlegesség követte, emiatt nagyobb csoportosulás támadt, s eközben Nagy Bálintot, aki erre semmiféle okot nem szolgáltatott, a vádlottak úgy megverték, hogy másnap számos sérülése következtében meghalt. A perfelvételi tárgyaláson a vád előterjesztése után a védő részletesen kifejtette, hogy a vádlottak ellen semmiféle bizonyíték nincs, ezért felmentésüket kérte. A törvényszék az iratok alapján azt állapította meg, bár a vádlottak közül többen beismerték, hogy Nagy Bálintot ütötték, a boncjegyzőkönyv szerint viszont mégiscsak egyetlen ütésnek volt nyoma. Ezért 1866. szeptember 7én a törvényszék elrendelte, hogy a böszörményi városi tanács tovább nyomozzon annak kiderítése végett, ki okozta az egyetlen ütést. Az ügyész 1866. november 29-én becsatolta a pótnyomozás iratait. Ezekből csak annyit lehetett megállapítani, hogy a halálos ütésért Mógor Albert 18, L. Kovács Gábor 21, és Szabó József 26 éves vádlottak felelősek. 2 8 Uo. 1866.Fasc.5.G.No.211. A törvényszék fellebbezéssel kapcsolatos végzését 1.B.ügyek jkv.3.k. 1866 január
