Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

196 # Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata

... bó vállára, mire az térdre esett, a második ütést Ugri Szabó Miklós a fíiltövére irányította. Az e miatt hanyatt bukott S. Szabót mind a hatan ütlegelték. Az elszenvedett sérülések következtében S. Szabó 24 óra múlva, július 1ének éjjelén meghalt. A boncjegyzőkönyv alapján a kerületi főorvos azt állapította meg, hogy a halál oka „a szemérem részeken, jelesen a herezacskón talált sérelmezés" volt. A törvényszék álláspontja szerint „e szomorú véget ért csapszéki verekedés kezdője" Györfi József volt, azonban kétségtelen, hogy a már hanyatt esett S. Szabót mind a hatan kínozták, de fokos csak Györfi és Bakó József kezében volt. Ekként, a sértett lábravalójának kilyukasztásával a szemérem részeken észlelt halálos sérelmeket csakis ők ejthették, mert a többieknél volt tompa botokkal a lábravalót kilyukasztani nem lehetett. Azt azonban, hogy kettőjük közül ki okozta a halálos sebet, sem a vizsgálat, sem a tárgyalás adatai alapján megállapítani nem lehetett. Ilyen körülmények között a halál bekövetkezéséért kettőjüket terheli a felelősség. Ezért Györfi Józsefet és Bakó Józsefet fiatal korukra (23, illetve 20 évesek) és büntetlen előéletükre tekintettel 3-3 évi rabságra ítélték. Pető Jánost és Ugri Szabó Miklóst, mivel az első két ütést ők mérték a sértettre és ezzel önvédelemre képtelenné tették, büntetlen előéletükre figyelemmel l-l évi rabsággal sújtották. Végül Szabó Andrást és E. Kovács Sándort 6-6 hónapi rabságra ítélték, mert a földre esett sértett verésében ők is részt vettek. Az ítélet ellen az ügyész, valamint Györfi József és Pető János kivételével a többi vádlott fellebbezéssel élt. A Királyi Tábla ítéletében azt állapította meg, hogy az orvosi látleletből nem tűnik ki, hogy a Szabó Miklós holttestén talált sérelmek kikerülhetetlenül idézték elő a halált, vagy pedig az orvosi segítség kellő időben történő igénybevételével gyógyíthatók és így S. Szabó élete megmenthető lett volnae. A Szabó Miklós földre esésekor jelen volt, fontos vallomást tett tanúnak a vádlottakkal szükséges szembesítését a törvényszék elmulasztotta. Mindezeknek a hiányoknak a pótlása és a felek újabb meghallgatása végett a törvényszék ítéletét a Tábla hatályon kívül helyezte és új ítélet hozatalát rendelte el. A törvényszék újabb orvosi véleményt szerzett be, s a tanúk szembesítésének megtörténte után meghozta az újabb ítéletet. A tényállás lényegében nem változott, s az újabb orvosi véleménynek megfelelően a törvényszék azt állapította meg, hogy S. Szabó „kínzása alatt a herékre, herezacskóra és a bal csípőcsont melletti hasfalra alkalmazott ütések már magukban is életveszélyesek, jelen esetben pedig egyénileg halálosoknak tekinthetők, még azon esetben is, ha mind külsőleg, mind belsőleg rögtönösen alkalmazandott gyógykezelés a városi sebész által a sérelmezés után késedelem nélkül tétethetett volna". Ilyen körülmények között a törvényszék az előbbi ítéletben