Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - A tehén és ökör patkolása

170 Szekeres Gyula: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben. A patkolás A vágót speciálisan erre a célra alakították ki, ez egy patkószeg-vastagságú, minek végét vésöszerűre képezték ki. Ezzel a szeg alá, a szaruba mélyedést vágtak. Akinek nem volt ilyen vágója, az a reszelővel szedte ki a szarut. Ha a szeg alatt a szarut nagyon erősen és hosszan kireszelték, azt magyarbajusz patkolásnak nevezték, itt a szegek alatt hosszan elnyúló vájatok látszanak. Ez a fajta, árkolási mód káros, mert vele a pata fénymázrétegét hosszan felsértik. A szeg ráhajtásakor a szaru meggyűrődött ez megakadályozta, hogy a szeget tökéletesen lehajtsák, ezért árkolták ki a felhajló szaruszélt. A szeghegy lecsípése után a végét lereszelték. Ha szépen akartak dolgozni, akkor a kibújt szegvég szélességének és hosszúságának meg kellett egyezni. A vájat kireszelését követően a szeget újra meghúzzák. A meggörbült szegvéget a kialakított vájatba hajtják, ezzel adják meg a szeg és a patkó tökéletes tartását. A ráhajtott szegeknek nem szabad a pata felszínéből kiállni. Ezt a patkoló iskolában úgy ellenőrizték, hogy a patkolómester csizmájának szélét a patán végigtolta. Ha megakadt a talpa, „járt a nádvessző. " A patkolás ezzel még nem fejeződött be. A szaru fénymázrétegét a szegeléssel megsértették, - itt a pata könnyen kaphat fertőzést - ezért még leápolták. A patán, a szeg által okozott sérülést patakenőccsel bekenték. A patakenőcsöt a kovácsok maguk főzték. A kenőcs alapanyaga: - gyanta, terpentin, viasz és fakátrány. Amikor az elkészített massza lehűlt olyan állagú lett, mint a suszterviasz. Ezt rudakba formálták, majd használat előtt a markukban melegítették. Ha már puhult, a végén egy kis hegyit sodortak. Ezeket nyomták a szaru szeglyukaiba. Végül a pata fénymázrétegét patazsírral kenték be, a pártaszél alatt kezdve, de a talpat sohasem, mert elzárná a nedvességtől. A TEHÉN ÉS ÖKÖR PATKOLÁSA Az ökröket és a teheneket csak kivételes esetekben patkolták. Főként a hábo29 rú után kényszerültek a gazdák a tehenek patkoltatására. A megcsappant lóállomány miatt a teheneket használták, mind a teherhordás, mind a mezőgazdasági munkálatok elvégzésére. A város és a művelésbe vett földek közötti nagy távol30 ság az elsődleges oka ezen állatok patkolásának. Mivel ha csak a Rétre mentek ki az állattal, - s az nem volt megpatkolva - mire kiért elkopott a körme. 29 , Értsd rajta, I. és II. világháború. 12 Böszörményi határrész elnevezés. Lásd: H. Fekete Péter. 1959. 98. p.