Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - A tehén és ökör patkolása

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 171 A tanyák környékén használt állatoknak nem volt szükségük patkóra, itt megfelelt a rendszeres csülökápolás is. Ennek viszont nagy szerepe lehetett az állatok teherbírására, teheneknél a tejhozamára nézve is. A tehenet és ökröt többféleképpen lehetett patkolni. A két körmöt összefogva egy patkóval látták el. Ezt gacsos állatra nem lehetett felverni, mert ott az egyik köröm hosszabb, mint a másik. Ezért a marhák patkolására félpatkót alkalmaztak, olyat, aminek talpfelülete teljesen sima, sarok nélküli. Ezeket a patkókat használt vagy a ráfhúzás során kimaradt ráfvasakból kovácsolták. Alakja követte a csülök talpát, de a belső részén nem érintkezhetett a köröm párnás részével. Ezért az ide eső részt kikalapálták, míg a külső hordozófelület teljes vastagságú maradt. A patkó belső, a köröm hegyére eső részénél, egy hosszan elnyúló, vékony körmöt húztak ki a vas anyagából. A külső, elülső részen egy rövidebb kápát. A belső, hosszú körömnyúlványt belülről kifelé, hidegen ráhajtják a köröm hegyére, - a másik oldali kápa csak rögzíti az elmozdulástól. Egy-egy ilyen félpatkót 3-3 szeggel erősítették fel. A szegelésnél nincs sok probléma, csak az alátartásra kell ügyelni, mert a tehén körmének szarufala keményebb, mint a lóé. Ezért csak úgy lehet a szeget átütni, ha keményen alátámasztanak. A KÉNYSZERPATKOLÁSRÓL Mint már az előzőkben említettem, a jó kovácsnál az „utolsó eset" a lovak kényszerítése. Ha a ló nem állja a patkolást, soha sem szabad megverni. Használták a pipát, ami egy 40 cm hosszú fabot, melynek végébe két lyukon keresztül kötelet fűznek. Ezt a hurkot a ló orrára rakva megcsavarták, ez bódította a lovat, elvette a figyelmét a patkolásról. A ló lábának megtartására kötelet is használtak. Ha az első lábat akarták felvenni, akkor a csüd elejére kötötték a kötél egyik végét, míg másik végét átvették a ló nyakán, amit a túlsó oldalon egy ember fogott. A hátsó láb felvételénél a ló farkába karikát tettek, ezt a karikát a ló farka csíkjáig - farkát visszahajtva - felkötötték, hogy az, minél rövidebb legyen. Középen a kötelet a csüdre hurkolták, végét átdugták a farokba kötött karikán és a kötél két végét, egy-egy ember kétfelé húzta. Amikor a ló feladta a lábát, a kötél végét a csánkra csavarták, hogy ne tudja kinyújtani. A kalodát a legvégső esetben alkalmazták, használatához a ló gazdájának hozzájárulása is kellett, mert benne a ló - ijedtében - össze is törhette magát. A lovat a kalodába farral állítják be, a faránál lévő rúd megakadályozza további hátrálását. A szügyénél szintén tesznek egy rudat, hogy előre se tudjon menni. Ezután a hasa alatt felcsatolják az emelőhevedert, a hátán pedig a két tartóhevedert, ami megakadályozza a ló felágaskodását. Az emelőhevedert, az emelőhengerre tekerve a lovat kissé megemelik - a lábai a földön maradnak. A