Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - A patkolás folyamata

166 Szekeres Gyula: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben. A patkolás Először a ló fejéhez kell menni, meglapogatni a ló nyakát, majd végigsimítani kézzel teljesen a lapockáig. A bal kezet a ló lapockáján hagyják, a másik kézzel a csüdig lesimítják a lovat. Ekkor a bal kézzel a lapockánál kissé megnyomják, ha a ló testsúlya átbillen a másik lábra, a csüdnél fogva a lábat felemelik. A hátsó lábnál ugyanígy járnak el, csak itt a csípőcsontra gyakorolnak nyomást és ezzel egy időben, veszik fel a hátsó lábat. A fogó ember alá ül a lábnak, a combja tövire teszi és így fogja a csüdöt. A hátsó láb tartásánál fontos, hogy a csüdöt a hajlatba teljesen visszatartsák. Ha a lábat fogó ember ezt meg tudja tartani, a ló nem tud kirúgni, de ha nem tudja rendesen megfogni, „akkor meg már jobb, ha megyeri is. " A patkó levételénél azt sohasem szakították le. A hóflinggal a szegcsonkot levágták, amit lehetőleg úgy hajtottak végre, hogy a szegcsonk elrepüljön, ne csak felhajoljon. Ez a felhajtott rész, a patkó levétele során könnyen a patába szakadhat, ami többnyire az elevenbe, az irhába kerül, és ennek következtében a ló lesántulhatott. Ha levágták a csonkokat, a patkót kicsit megfeszítik, hogy a szegek meglazuljanak, de csak annyira, hogy a szegek feje kibújjon a szegárokból. Ekkor a szegeket egyenként kihúzzák, sohasem rántják le mind a 6 szeggel az egész patkót. A szegek kihúzását a sarkoknál kezdték, miután a szegeket eltávolították a patkót is leveszik a patáról. A patkó levételét követte a pata kitisztítása. Sok gazda még azt a fáradságot sem vette, hogy lemossa a ló patáját patkolás előtt. Az ilyen ember a pataápolásra sem fordított gondot, így a kovácsoknak megnehezült a dolguk. Az ilyen gazdáknak mondták a kovácsok: -„Idefigyeljen csak a csizmát így szokta vinni a csizmadiához, hogy meg se kaparja?" A megszólásnak későbbieknek meg lett a foganatja, a következő patkolásra már letisztított patájú lovat vezetett a gazda. A patkolás előtt minden patát puhítani kell, - kellene - mivel ez a talp faragását és a szegezést is megkönnyíti. A pata puhítására a tehéntrágyát ajánlották, mivel az egy iccaka alatt annyira megpuhította a patát, hogy könnyen lehetett faragni. Ahol egy istállóban sok ló állt, - főként a katonaságnál - ott a sok trágyától a lövak szemgyulladást kaptak. Ezért a későbbiekben az agyag használatát javasolták. A sárgaföldet tejfel sűrűségűre hígították, s ezzel kenték be a patát. így viszont 2-3 éjjel is kezelni kellett a ló patáját, hogy az megpuhuljon. Néhány kovács tüzesvassal is „puhította" a patát, amivel több kárt okozott, mint hasznot. Egy feltüzesített vasdarabbal sütötték a pata talp részét. Károsnak tartották, mert kiolvasztja a szarunedvet és a szaru törékennyé, porhanyóssá 26 válik. Sokat segített az is, ha a ló alatt patkolás előtt megöntözték az almot, ez nem a legtökéletesebb, de ahogy mondják: „Jobb, mint a semmi!" 26 Vö.: MARKOS Gyöngyi 1982. 8. p.