Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
KOVÁCS LÁSZLÓ: Szarmata kori üvegkauri Hajdúböszörmény határából - 2. A leletek
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 15 2.2. Üveg orsógomb: lapos, csonka gömbszelet alakú, a közepén átlyukasztott fekete orsógomb, ötszirmú vörös-fehér rozettamintával díszítve. A gomb a következőképpen készülhetett: 6 2 a mester a kemencéből vasrúdon kiemelt fekete üvegolvadékból való hurkát körbecsavarta egy agyaggal preparált, azaz vékonyan bevont vasrúdon, és újra meg újra felmelegítve, hogy kellően képlékeny legyen, vagy forgatással alakította gömb formájúvá, vagy félgömb alakú segédformát használt. Ezután a csigautánzatnál ismertetett módon, de egybefogott két (azaz a lángban vörössé redukálódó, vastagabb rézkék és vékonyabb, kriolitos sárgásfehér) üvegszálból alakította ki a gomb spirális mintáját, a lapos alját pedig vizes deszkán vagy márványlapon nyomva és forgatva képezte ki. A már lapos aljú, ismételten felmelegített gomb felszínét késfokkal sugárirányban 12 helyen benyomta, ezzel a minta sérelme nélkül kapta meg a tárgy hullámos palástfelületét, majd a spirálminta üvegszálait kampós szerszámmal 5 helyen felfelé, sugárirányban meghúzta úgy, hogy a fekete alapszín felbukkanásával kialakult a minta hullámosan ötszirmú tagolása, miközben az aljánál behúzott gomb peremén végigfutó vörös sávot ez a tagolás nem érintette. Végezetül a középső lyuk mindkét végét kónuszosán kiszélesítette, ezután leválasztotta az elkészült gombot a közepén átfutó vasrúdról, s a kihűlése után kiütötte a lyuk belsejéből a kiégett agyagbélést. A lelettárgy felülete korrodált, az alsó széle töredékes, á: 4,6, m: 1,6, a lyuk á: 0,6, fenn a kónusz á: 1,2 cm, súlya: 42,5 g. (2. kép/la-c). Hajdúböszörmény, Hajdúsági Múzeum lt. sz.: 52.521.1. 6 3 Az alábbiakban nem kívántam általánosságban foglalkozni sem az üveg orsógombokkal, sem az ún. kardmarkolatgombok/kardgyöngyök velük azonos kialakítású darabjaival, hanem csupán a hajdúböszörményi példányhoz kerestem jó párhuzamot. Szerencsémre a néhány legjobb hazai megfelelője, s a hasonló külföldi példányok jól kirajzolták a keltezés fent említett lehetséges két irányát, azaz a római császárkor (2.2.1.), ill. germán korszak (2.2.2.) idejét. 2.2.1. A császárkori keltezés lehetősége két hazai és néhány külföldi példány alapján vázolható, amelyek korábbiak a hasonló leletek túlnyomó többségénél, s egyben a felhasználás kétféle módját is képviselik: azaz a férfiak kardmarkolatgombként, ill. kardgyöngyként (2.2.1a.), a nők pedig orsógombként (2.2.1b.) kezelték őket. (1979) 119: 2. á.; JGS 29 (1987) 113: 1. á.; a Kr. e. késő 4.-3. századi keleti Mediterráneumból: JGS 21 (1979) 119: 1. á.; JGS 31 (1989) 101: 1. á. stb. 6 2 Horváth Márton szíves útmutatását ezúton is megköszönöm. 6 3 Vö. Arends 1978,1: 456: Schema A.
