Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
KOVÁCS LÁSZLÓ: Szarmata kori üvegkauri Hajdúböszörmény határából - 2. A leletek
12 Kovács László: Szarmata kori ii vegkauri Hajdúböszörmény határából közötti időszakból származtatták. Az üveg orsógomb viszont ettől a környezettől idegennek, inkább az 5. század végéről vagy a 6. századból valónak látszott. Az együttes előkerülés lehetősége tehát megérdemelte a részletesebb vizsgálatot. 2.1. Üveg kauricsiga-utánzat: kauricsigát utánzó üreges üvegtárgy, amely a következőképpen készülhetett: 4 4 a mester a fúvópipa izzó végére olvadt, enyhén zöld opál üvegdarabot merített, amelyet a segédje kis gömb alakú buborékká fújt meg. A buborék felületére egy másik segéd által, egy vasrúd („ragasztóvas") végén megolvasztott, kúpos fehér opál üvegcsepp hozzáérintését követően, 4 5 a húzással létrejött üvegszálból a fúvópipa forgatásával spirális vonalmintát ragasztott fel. Újabb és újabb izzítások között e spirálminta szálait egy kampós szerszámmal váltakozó irányban nyolcszor meghúzta, így alakítva ki belőle a kettős hullámzású vonaldíszt. Ezután a segéd nagyobbra fújta a buborékot, mert így a vonalminta teljesen a felületébe olvadt, s néhány lóbálás után létrejött a tárgy hosszúkás formája. Majd egy kés fokával hosszanti irányban benyomta a felszínét, létrehozva ezzel a csiga szájadékához hasonló barázdát. A következő lépésként fogóval addig préselgette szabálytalan nyakká a tárgy szabad végét, amíg el nem érte annak üreges részét, s miután itt e nyakat vízbe mártott kés hűtött élével többször körüljelölte, a tömör véget a szerszám egyetlen ütésével lepattintotta. A tágyat e lyukas végén egy üvegcsepp közvetítésével vasrúdra ragasztotta, majd a másik végét ugyancsak vizes kés élével bejelölve, gyors ütéssel a fúvópipáról választotta le. Végezetül az immár a vasrúdon lévő tárgy szabad végén a lyukszél kicsípésével és visszahajlításával alakította ki az üvegcsiga felső nyílását, a vasrúd ragasztási helye alatt pedig a másik végének összecsippentésével a csiga hegyesedő alsó záródását. Befejező műveletként a kemence tetején lévő hűtőkamrába helyezte a kész kauricsiga-utánzatot, amelyet egy koccantással pattintott le a fogórúd végéről. 4 6 Miután a tárgy ekkor még mintegy 500 °C hőmérsékletű volt, nagyjából egynapos hűlés után lehetett csak kézbe venni. A leletpéldány mérete: 5,5x3,6x3,1 cm, súlya: 22.0 g (3. kép/a-f). Hajdúböszörmény, Hajdúsági Múzeumit, sz.: 52.519.1. E finom kialakítású üvegtárgy mintája minden bizonnyal a szarmata és népvándorlás kori sírleletekben gyakori nagy méretű kauricsiga-amulettek, a párduc- vagy tigriskaurik (Cypraea pantherina, ill. C. tigris) alakja volt, tarka pöttyös házuk színpompájának, ill. a pöttyök elhelyezkedésének utánzása nélkül. A mester fő arányaiban követte a valószínű modelljét, a díszítését azonban az egyéb üvegtárgyaknál alkalmazott módon alakította ki, ugyanis ilyen vonalháló 4 4 Az üvegkauri készítését Horváth Márton, a Magyar Iparművészeti Egyetem üvegművész professzora 2000. október 6-án a bárdudvarnoki (So) üvegműhelyben demonstratív céllal mutatta meg; szíves segítségét ezúton is megköszönöm. 4 5 Az érintési hely széles üvegcseppje láthatóan megmaradt, vö. 3. kép e: a jobb alsó szélénél),/: a jobb felső szélénél. 4 6 A forrasztási hely, az ún. köldök láthatóan megmaradt, vö. 3. kép d: a lyuk felett.
