Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - A hatalomgyakorlás módszertana. A nyílt kommunista hatalomátvétel
282 Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte javaslatot. Tagjai lettek Kovács Gábor, Takács János, Török János és Megyeri József valamint Oláh Sándor. A testület ebben az esetben ez utóbbi fiatal korától (21 éves volt) eltekintett és meghagyta képviselőtestületi tagságát is. Az Igazoló Bizottság által hozott döntések tulajdonképpen javaslatnak minősültek, hiszen döntéseit végső fokon a Nemzeti Bizottság hagyta jóvá. Arra viszont nem találunk példát, hogy az Igazoló Bizottság döntését a Nemzeti Bizottság megváltoztatta volna. A teljesen megbízhatónak vélt emberekkel szemben az eljárást le sem folytatták, hanem az adott személyt minden további nélkül igazoltnak tekintették. Az esetek másik csoportjában az eljárást lefolytatták ugyan, de az igazolást különösebb eljárás nélkül megadták. Ebbe a csoportba tartozott dr. Varga Kálmán, Bartha Móric, Barna András Laki János, Mályi József, Kovács Gábor, Dobos Miklós, Fehér Gyula, Molnár László, Makó Balázs, vitéz Sári András, Katona István, Saláta Péter, Vámosi Gábor, Rádó János és Pázmándi János. Az esetek jelentős részében azonban más volt a helyzet, s az eljárást arra használták fel, hogy gyakorlatilag megfoghatatlan, bizonyíthatatlan és nem bizonyított vádak alapján az illető személyt politikailag, s ezen keresztül gazdaságilag is tönkretegyék, emberileg megalázzák és megfélemlítsék. Nézzünk néhány példát! 15 7A népbíróság elé állított római katolikus plébános esetében azt a döntést hozták, hogy „amennyiben viselkedésével beigazolja azt, hogy a népe embere és igaz lelkésze a községnek", akkor igazoltnak tekinthető, de „ha esetleg ennek ellenkezőjét tenné, úgy akkor a múltban viselt dolgait napfényre hozzák és feljelentik, de most ettől eltérnek, és viselkedésétől függ minden". Az indoklás ma már megdöbbentő, de akkor mindennapos volt. Jól tudjuk, hogy a „népe emberének" az számított, aki a kommunisták szekerét tolta, s mindenki más reakciós volt. A gátlástalan zsarolás és fenyegetés, amely nagyon könnyen tényleges megtorlásba ment át, a népbírósági ítélkezés bevett gyakorlata volt. Hasonló határozat született vitéz Polgári Bálint esetében, akinek az ügyét szintén Jövőbeli" magatartásától tették függővé. Akit nem igazoltak, az komoly hátrányokkal, sok esetben fizikai kényszerrel nézhetett szembe, hiszen gyakran internálták is. Nézzünk egy ilyen esetet. Tóth Gábor ellen - úgymond - több súlyos panasz érkezett. Több személy azt vallotta, hogy őket a múltban internálással fenyegette, bár azt egyikük sem mondta, hogy erre ténylegesen sor került volna. Állítólag az 1939-es házhelyosztáskor hanyagságot követett el. Még a Nemzeti Parasztpárt sem igazolta, mert állítólag „népellenes „volt, de hogy ez miben nyilvánult meg, az a fentieken kívül nem derült ki. Egy másik tanú pedig azt vallotta, hogy a háború alatt, amikor a lakosságot kirendelték a német-magyar védelmi vonalak építésére, s az illető ez alól 15 7 Az Igazoló Bizottság munkájáról 1945. júl. 21-én számolt be a testületnek. Uo.
