Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - A vastengelyes szekér vasalása
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 81 A tengelycsap végére felül helyezték el a. félmarokvasat, ez a tengelycsapot csak annak közepéig öleli át. A végétől középre haladva fokozatosan lekovácsolták, így itt az anyag egyben vékonyodott és keskenyedett is. Az alsó marokvasat mindig a tengelycsap teljes hosszában tették fel, ami követte a tengelyvég kerekségét. 3 1 A vas a tengelycsap vállán is túlért, ahol egy erős átmenőcsavarral rögzítették az astokhoz és a símelyhez. Ezzel az átmenőcsavarral oldották meg az ástok és a símely összefogatását is. A két marokvasat a tengely végére forrasztott és arra melegen ráütött tengelyvégkarika fogta öszsze. A marokvasak végeit a csap végénél a karikán kívül visszahajtották, ezzel is megakadályozva annak esetleges elmozdulását. A tengely végén egy négyszögletes furatot készítettek, ami mind a felső, mind az alsó marokvason keresztül ment. Ez lett a tengelyvégszeg helye, ami megakadályozta a kerék kiesését. 3 2 A fatengelyes szekér kerékagyában kezdetleges „perselyt" ütöttek. Ezt kívül és belül egy-egy 40 mm szélességű vasból alakították ki. Köralakban meghajtották a vasat úgy, hogy az egyik végénél egy fület képeztek ki a vas saját anyagából. Ez akadályozta meg, hogy az agyba beleütve még véletlenül is megforduljon. Az így meghajlított vas egy teljes köralakot képezett, amit a pontosan kifúrt kerékagyba ütöttek. Szegezést nem igényelt, mivel a fül teljes mértékben biztosította az elfordulás ellen. A fatengelyes szekereken a vasalások még a felényit sem tették ki egy rendes vasas szekérhez képest, egyedül a fatengely vasalásai készültek erősebb kivitelben. A vastengelyes szekér vasalása Tengely Megkülönböztetünk szekértengelyeket és kocsitengelyeket. A kettő közötti különbség abból következik, hogy a szekértengely egy darabból áll, míg a kocsitengely mindig két féltengelyből tevődik össze. A szekértengelyeket a szekér nagyságához, így a teherbírásához viszonyították és választották. A súlyát páronként határozták meg, a tengelyek teherbírásával arányosan nőtt a súlyuk is. 12 mázsáig a szekérhez 30 kg-os, a 12 mázsa felettihez 38 kg-os, a 20 mázsásé 44 kg, a 25 mázsásnak 58 kg, a 32 mázsa te33 herbírású szekérhez már 71 kg-os tengelypárokat alkalmaztak. " 3 1 Vö.: Freeskay János én. 16. p., Pusztainé Madar Ilona 1973. 99. p. 3 2 Vö.: Haáz Ferenc Rezső 1932. 13-14. p. 3 3 MNOSZ. 2551.
