Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - Az egyház és az iskola

230 Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte eltérések is voltak. A Legeltetési Társulat csordása 1943-ban kijelentette, hogy két éven aluli borjút a csordára nem vállal, de öregebbet sem, ha az a tehenet megszopja. Az ok nyilván a hiányzó tejmennyiség körüli vita volt. A Legeltetési Társulat választmánya azonban a csordás álláspontját ebben a formában nem fogadta el, hanem úgy rendelkezett, hogy a borjú orrára „szúrókát" (szopásgátló) kell helyezni, s így köteles a jószágokat legeltetni. Amíg a pásztorok a gazdáktól a bérüket maguk szedték be, addig a társulati köztartozások befizettetése a választmány kötelessége volt, amely nem volt mindig zökkenőmentes. Indokolt esetben a társulati tagokat dobszó útján szólították fel tartozásaik rendezésre, illetve arra, hogy a cédulapénzt váltsák ki. Ez a ma már szokatlannak tűnő módszer a nyilvános megszégyenítés egyik változata, amely a paraszti szokásrendben szintén nagy hagyományokkal rendelkezett, s kétségen kívül hatásos módszer volt.

6

2 A Választmány egyik legfontosabb feladata volt a társulati vagyon gondozása, karbantartása. Előírták például, hogy az apaállatok részére vásárolt termények mérésénél mindig két választmányi tag legyen jelen, s a nagyobb biztonság kedvéért elrendelték, hogy a padlás ajtajára két lakatot tegyenek, amelynek két kulcsa a két választmányi tagnál legyen. Azaz a padlásajtót csak együttesen tudták kinyitni. A Választmány ügyelt a legelő állapotára is. Szigorúan tilalmazták az idegen állatok legeltetését, s ha kellett ennek érdekében intézkedéseket léptettek életbe. Bár a legelő gyomtalanítása -amint a pásztorokkal kötött szerződésekből láthattuk - a pásztorok feladata, hallgatólagosan ez csak alkalomszerű volt. Módszeres gyomirtás nem lehetett feladatuk, s ezt a közösség tudomásul is vette. A gyomok nagymérvű elszaporodása esetén maga a Választmány intézkedett, hogy a társulat tagjai segítsenek rendbe tenni a legelőt. Ez érthető is, hiszen a jó legelő az eredményes jószágtartás egyik záloga volt.

6

3 A Legeltetési Társulat közgyűlése illetve Választmánya képviselte a gazdák érdekeit külső, más településeken élőkkel szemben. A hajdúnánási Rétről például rendszeresen fogadtak be a görbeházi gulyába jószágokat, amelyhez azonban testületi határozat kellett. Ilyen esetekben különösen ügyeltek arra, hogy az idegen jószágok kárt ne tegyenek. Bár - amint láthattuk - a legelőterület nagyságára és állapotára körültekintően vigyáztak, de ez nem zárta ki azt, hogy bizonyos legelőterületeket bérbe adjanak. Ez mindenesetben megfelelt a görbeházi gazdák érdekeinek is. Vámosi Lőrinc, Polgár nagyközség főbírája - 1944. januárjában kérelmet 6

2 Uo. A dobolás egyébként a közösséget érintő ügyek közzétételének volt rendes, szokásos és bevett módja. 6

3 Uo. A legelő karbantartásának, gyomtalanításának ez a módja máshol sem számított szokatlan dolognak.