Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - Az egyház és az iskola
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 231' nyújtott be a görbeházi Legeltetési Társulathoz, amelyben kérte, hogy az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően bizonyos legelőterületeket engedjen át megfelelő bérleti díj ellenében a polgáriaknak. A Legeltetési Társulat Közgyűlése egyhangúlag úgy határozott, hogy a kérelemnek eleget tesznek. Szó sem volt itt arról, hogy a telepes-község egyfajta hálából az anyaközség iránt hozta volna meg határozatát. Indoklásukban kifejtették, hogy ez a bérbeadási gyakorlat a múltban azért alakult ki, mert a polgáriak gémeskútja a görbeházi Legeltetési Társulat legelőjének szélén állott. A polgáriak kútjukat tehát csak így tudták megközelíteni, s ha nem adják bérbe, akkor ezt a polgáriak bérbeadás nélkül is megteszik, ezzel kárt okozva, gyakorlatilag minden haszon nélkül 6 4 A legelőn talált jószág, még az elhullott is, amennyiben gazdája nem jelentkezett, a társulat tulajdonába ment át. 1943. nyarán például a legelőn elhullott borjút találtak. A hírt szabályszerűen, dobszó útján közzétették, de gazdája nem került elő. A Társulat úgy határozott, hogy a borjú lenyúzott bőrét értékesítsék, s az érte kapott kikészített bőrből a Társulat cselédjeinek lábbelit készítsenek. 6 5 A Legeltetési Társulat szava a telepesközség életében tehát igen nagy volt. Ennek súlyát annak figyelembe vételével határozhatjuk meg igazán, hogy a községnek nem volt szervezett formája, hiszen önkormányzati szempontból Görbeháza ekkor Polgár nagyközség tartozéka. A lélekszám - amelyre később viszszatérünk - a természetes szaporodásnál lényegesen gyorsabban növekedett, azaz nagyarányú volt a beköltözés, s egyre-másra jelentkeztek azok a gondok, amelyek az önállóság hiányából fakadtak. A Legeltetési Társulat az 1930-as és az 1940-es években eredeti feladatánál lényegesebben többet volt kénytelen magára vállalni, nevezetesen bizonyos mértékben pótolta a független önkormányzatiság leglényegesebb elemét, a községi képviselőtestületet. Egy sor határozata egybe esett a község érdekeinek egészével, s nem véletlen, hogy a hamarosan jelentkező elszakadási- önállósodási törekvések egyik és legfőbb melegágya a Legeltetési Társulat volt, ha nem is szervezetileg, de vezetőin keresztül. 6 6 A fenti szerepvállalással is összefüggésben állhatott az a tény, hogy az 1930-as években pontosan nem ismert okok núatt egy esetben a Társulat autonómiáját felfüggesztették 6 7. 6 4 Uo. (HL. XV.-6214/1. Kápt. gazd. lev. .) 6 5 Uo. 6 6 Amint a későbbiekben látni fogjuk, a Legeltetési Társulat vezetői voltak azok a gazdák, akik személy szerint is vállalkoztak az önálló községi lét nem kis fáradsággal járó megteremtésére. 6 7 SzSzRmL. A dadai alsó járás főszolgabírája az alispánnak. Tiszalök, 1937. Jún. 9. 2465/1937. K. sz. Szerinte a görbeháziak nem tudtak különbséget tenni lehető és lehetetlen között.
