Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - A telepes község

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 219' kistelepet, amely három kateszteri hold szántót és két hold legelőjogot jelentett, illetve hatszáz négyszögöl belsőséget (házhelyet). Összesen 106 család kapott a telepítéskor egyenként nyolc holdas úgynevezett nagytelepet, amelyhez négy kataszteri hold legelőilletőség tartozott, házhelyenként pedig - a kistelepesekhez hasonlóan - hatszáz négyszögöl belsőség.

4

2 Az Országos Vitézi Szék kilenc vitézi birtok kialakítására kapott százharminc kateszteri hold szántóföldet,

4

3 a római katolikus egyház pedig a plébános javadalmazására ötven kataszteri holdat. A jegyzői javadalmazás céljára fenntartottak valamivel több mint harmincnégy holdat. Később a Fölbirtokrendező Bíróság 318 kat. holdon, amelyen eredetileg középbirtokot akartak kialakítani, nyolc nagyobb, átlagosan mintegy negyven holdas mintagazdaságot alakított ki. E gazdaságok területe 214 kat. hold szántóból és 104 hold legelőből állott. A bíróság szándéka szerint ezeket a birtokokat tőkeerős, megfelelő vagyoni erővel rendelkező gazdáknak kellett adni, akik jellemükben kifogástalanok, háborús érdemekkel is rendelkeznek, családosok voltak több gyermekkel. A cél a paraszti mintagazdaságok kialakításával a középréteg erősítése volt. A nyolc juttatott már a juttatás évében megfelelt ennek a követelménynek, állatállománnyal és gazdasági felszereléssel is rendelkeztek, s Polgáron is volt kisebb birtokuk. A telepes község A telepes község 1925 és 1929 között gyakorlatilag felépült. A házhelyeket amint fentebb említettük - Mózer István budapesti mérnök mérte ki, aki egyben a törvényes előírások és kívánalmak figyelembe vételével megszervezte a község térbeli alapjait. Az első görbeházi telepesek visszaemlékezése szerint 1925ben az építkezés kezdetekor a későbbi község területén csak néhány, rossz állapotban levő taksásház állott. A legnevezetesebb épület az a csárda volt, amely az alföldi ember számára szokatlan alaprajzi elrendezése miatt a "görbe" melléknevet kapta. Az L-alakban épült csárda éppen szokatlansága miatt vált az uradalmi gazdasági központ, majd pedig a telepesközség nevévé. A legrégibb telepesek emlékezete szerint 1925-ben már az említett csárda mellett csak néhány rossz taksásház állott. Ezt határ közé esett. Faluvá fejlesztendőnek tartották Erzsébettagot, Kálmánházát, Királytelekpusztát, Tikostanyát és Szentmargitapusztát. 4

2 Uo. 4

3 Uo. Szabolcs vármegyében a földreform során vitézi telkek kialakítására 3272 hold állt rendelkezésre. Ebből 22 tiszti és 179 legénységi telket alakítottak ki. A 202 vitézi telekből csupán kettő volt nagyobb 100 holdnál, a telkek zöme 15 hold körül volt.