Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
120 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási. Az ítélet ellen csak két, orgazdaság miatt megbüntetett vádlott élt fellebbezéssel, a Királyi Tábla azonban 1862. november 7-én az elsőbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. 1 6 A kerületi törvényszék a Csontos János és társai ügyében hozott ítélet kihirdetését követben - tehát ugyancsak 1862. szeptember 19-én - hirdette ki a perújítási ügyben hozott ítéletét is. Az indítványt Chepely Ferenc a Kerület tisztialügyésze, mint felperes terjesztette elő Farkas Lajos kerületi tisztifőügyész mint közvádló s alperes ellen. Kérte Török Ferenc és társait a Gönczi József juhai ellopásában ártatlanoknak kimondani, valamint az "anyaperbeli ítéletet feloldani" . A törvényszék ítélete mindössze annyit tartalmazott, hogy "Az újabban beperesített s fenyítő tárgyalás folytán megvizsgált iratok alapján kellőleg be lévén győzve, miszerint a Gönczi József juhait nem az ártatlanokul elítélt Ferenczi Mihály s társai, hanem Csontos János, Varga Pál tolvajok és egyéb bűnrészes társak tolvajlották el s ezen valódi bűnösök e törvényszéknek f. évi szept. 19-én tartott fenyítőtörvényszékén ítéletileg el is lettek marasztalva: az elsőben ártatlanul bűnhődött egyének az ítélet terhe alól feloldatni rendeltetnek". Bár az ítélet ellen senki nem élt perorvoslattal, az iratokat "tudomás és bővebb ellátás végett" a törvényszék mégis felterjesztette a Királyi Táblához, aholis a "felmentő ítélet" tudomásulvétele mellett megállapították, hogy fellebbezés hiányában felülvizsgálatnak helye nincs. 1 7 A kerületi törvényszék ítélkezési gyakorlatában ehhez hasonló ügy nem fordult elő. Az ügy jelentőségét messze meghaladó terjedelmű iratok alapján elfogadható érveket lehetne felsorakoztatni a törvényszék tagjainak mind mentségére, mind elmarasztalására amiatt, hogy téves következtetéssel állapították meg a vádlottak bűnösségét. De a mindenáron elítélés szándéka nem vezette őket. 3. A nánási legelőről 1860. augusztus 27-én éjszaka ismeretlen tettes ellopta Kállai Bálint ökrét, de másnap Debrecenben Rosenberg Sámuel istállójában megtalálták. Kiderült, hogy Lázár Mátyás nánási lakos hajtotta oda. Kihallgatásakor azzal védekezett, hogy az ökröt Debrecenben a vásárban vette, de egy ismeretlen karcagi embernek hitelben el is adta s egy szintén ismeretlen személy tanácsára hajtotta el Rosenberg istállójába. A bejelentett tanúk azonban egyetlen állítását sem igazolták. Magát büntetlen előéletűnek mondta, de a beszerzett erkölcsi bizonyítványból ennek az ellenkezője derült ki. Ilyen körülmények között a törvényszék 1861. június 7-én kelt ítéletében tényként állapította meg, hogy az ökröt nem a vásárban vette, hanem a legelőről lopta el. A büntetés kiszabásánál a törvényszék súlyosítóként vette fegyelembe a nyomozás során előadott hazudozásait, mert ezek "megrögzött er1 6 üo 1865.Fasc.5.F. N°331. 1 7 Uo 1862.Fasc.5.C. W°216.
