Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 121 kölcstelen hajlamának elvitázhatatlan tanújeleiként tűnnek fel. Ezek folytán mint a társadalom mételyét", 2 évi, hetenként 2 napi böjttel súlyosbított rabságra ítélte. A vádlott a büntetés enyhítéséért fellebbezést jelentett be, a Királyi Tábla azonban 1861. július 17-én az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. 4. Előfordult, hogy az állatlopások tetteseit csak évek multán sikerült kézre keríteni, mert a lopott jószágok gyorsan és többször is gazdát cseréltek. Remenyik János és Nagy János böszörményi napszámosok, még 1857 tavaszán a balmazújvárosi földön béklyóból kivett 2 lovat Bíró Gábor "hasonló cimborájuk" házához hajtották. Azonnal megkeresték az éppen Böszörményben mulató Magyar János dorogi kocsmárost s a 2 lovat hitelben, 40 forintért eladták neki. Magyar aztán 40 forintért és egy tarka lóért tovább adta Nagy Lajos nánási szűcsmesternek. O aztán az egyik lovat Miskolcon adta el, a másikat - állítása szerit - ellopták tőle. A törvényszék hat ével később, 1863. március 13-án hozott ítéletet az ügyben és a két tolvajt, valamint Bírót és Magyart orgazdaság miatt többszörösen büntetett előéletükre tekintettel egy-egy évi rabsággal büntette és az okozott kár egyetemleges megtérítésére kötelezte. Nagy Lajos orgazdával szemben az eljárást elkülönítette és a bizonyítás kiegészítését rendelte el, mert a védekezésében előadottak kivizsgálása még nem történt meg. Az elítélt vádlottak fellebbezéssel éltek, azonban 1863. december 31-én a Királyi Tábla, majd a további fellebbezés folytán 1864. április 14-én a Hétszemélyes Tábla az elsőbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. 1 9 5. Balogh Sándor és Kovács Bálint böszörményi, büntetett előéletű napszámosok Nyíregyházán 2 lovat loptak, azokat Csatári Péter közreműködésével Böszörménybe hajtották s ott a két tolvaj a lovakon megosztozott. Ennek az ügynek a nyomozása során Balogh Sándor beismerte, hogy ezelőtt 5 évvel Remenyik János "társaságában" a böszörményi lóherésből 2 lovat ellopott, ezeket azonban "mivel továbbító nem akadt, csakhamar szabadon bocsátották". Bevallotta azt is, hogy szintén 5 évvel azelőtt Sőrés Péter és az időközben elhalt Sőrés Gábor felhívására Remenyikkel és Bíróval együtt lopták el a hadházi határból Hadházi Ferenc 4 ökrét. Ezért Sőrés kezéből 90 váltóforintot kaptak, amin hárman megosztoztak. A törvényszék 1863. december 31-én, a fenti tényállás alapján hozott ítéletében mind a hat vádlott bűnösségét megállapította. A büntetés kiszabásánál Balogh Sándor javára enyhítőként vette figyelembe, hogy a bűncselekmények elkövetését beismerte, a kár reá eső részének megfizetését nemcsak vállalta, hanem már meg is térítette, Remenyik és Bíró terhére viszont súlyosítóként érté1 8 Uo 1862.Fasc.5.C. N°103. 2 1 Uo 1864.Fasc.5.E. N°283.
