Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Antal. A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 1985-1990 - A böszörményi erdőn kimutatott madárfajok listája és azok státuszának értékelése

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 11 egy erdő madáréletére" című cikkében tisztán nyomon követhetőek), bár a fajlista spontán bővíthető. A böszörményi erdőn kimutatott madárfajok listája és azok státuszának értékelése. 1. Kárókatona (Phalacrocorax carbo): A tavaszi vonulás alkalmával egyetlen esetben láttam kisebb átvonuló csapatát a Városerdő fölött átszállni 1987. 03. 30.-án 24 példányt. 2. Bakcsó (Nycticorax nycticorax): A költési időszak elteltével (általában június vége, július eleje) a fészket elhagyó madarak kóborlásba (a jobb táplálékadottságú helyeken gyülekezésbe) kezdenek, ilyenkor sokfelé lehet találkozni (főleg a fiatalokkal) olyan helyeken is, ahol a faj egyébként nem költ. Ilyen nyárvégi alkonyati estéken több alkalommal hallottam jellegzetes hangját az átrepülő példányoknak. Egy aránylag késő őszi vonulási adata is van 1988. 10. 31-ei dátummal: a Belső-erdő felett repült át 3 példány délnek tartva. 3. Szürke gém (Ardea cinerea): l-l példánya rendszeres átvonult tavasszal és ősszel. Nyárvégi kóborláson is előfordult, pl. 1987. 08. 22-én 1 példány. 4. Fekete gólya (Ciconia nigra): Ez a főleg ártéri erdőkben fészkelő, zavarást nem szerető gólyaféle természetesen nem költött az erdőn, viszont a látványosabb őszi gyülekezés alkalmával rendszeresen előfordult közigazgatási területünkön (főleg a Virágoskúti-halastavon), ahol a 100 példányt is meghaladó mennyiségben lehetett megfigyelni. Valószínűleg egy ilyen gyülekezőhelyre repülő példányt láttunk az erdő felett 1987. 08 09-én. 5. Fehér gólya (Ciconia ciconia): A fajtestvérével, a fekete gólyával ellentétben kerüli a nagyobb összefüggő erdőségeket. Az erdő felett is csak tavaszi és őszi vonulása alkalmával volt megfigyelhető. (Dr. Sóvágó M. 1939-es kapcsolódó adata: 04. 01-én 25 köröző madarat figyelt meg a légtérben, nem messze a Nagy-Tormás szántótól - levélbeli közlés). Egy költési időben történő „kóborlása": 1987. 04. 26-án 1 példány a Belső-erdő felett. Valószínűen máskor is „bekörözött" az erdő fölé, hiszen innen nem messze kedvelt táplálkozó területei voltak a Tócó-ér folyásvölgyében. 6. Vetési lúd (Anser fabalis): A Dunántúl nagyobb tömegű átvonuló lúdféléje, viszont itt a Tiszántúlon is rendszeresen mutatkoznak kisebb csapatai az őszi és tavaszi mozgalom alkalmával. Ilyen átvonuló csapat több alka-