Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Antal. A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 1985-1990 - A böszörményi erdőn kimutatott madárfajok listája és azok státuszának értékelése

12 Nagy Antal: A hajdúböszörményi erdő madárvilága. lommal is előfordult az erdő fölött, pl.: 1985. 10. 14-e és 19-e között volt ilyen emlékezetes, több csapatot is magában foglaló megfigyelése. Másik adata 1988. 11. 20-án 45 példány. 7. Nagy lilik (Anser albifrons): A vetési lúddal ellentétben a nagy lilik az Alföldön vonul át tömegesen. Az erdő fölött is rendszeresen megfigyelhetőek voltak őszi, és tavaszi zajos, átvonuló csapatai. Egyes őszökön hosszabb ideig kitartottak és valóságos „libajárás" volt megfigyelhető, amikor szabályos időszakokban „ki- és behúztak" a táplálkozó területekre. Néhány adata: 1987. 04. 05. 43 pld, 12. 07. 60 pld, 1988. 12. 04. 7 példány. 8. Kis lilik (Anser erythropus): Sajnos jelentősen megcsappant világállománya; a fogyatkozás egyes becslések szerint 93-95%-os. A Városerdő idevonatkozó egyetlen adata: 1986. 03. 14-én nagy lilikek csapatában mutatkozott néhány madár (4 példány). Ez már csak azért is értékes információ, mert az elmúlt jó 10 évre visszatekintve 1986 tavaszáról nincs megfigyelési adata hazánkból. (Haraszthy L. szerk. 1998). 9. Nyári lúd (Anser anser): Ez az egyetlen nálunk költő vadlúdfaj is előfordult már vonulása alkalmával az erdő légterében. Jellegzetes házi libára emlékeztető hangja távolról elárulja faji hovatartozását. 1988. 02. 04.-én egymást kísérő három csapata összesen kb. 150 példányt számlált. 10. Csörgő réce (Anas crecca): A tőkés récével együtt ez a leggyakoribb récefaj hazánkban a vonulás idején, különösen ősszel. Áthúzó kisebb csapatai ősszel rendszeresek voltak. 11. Tőkés réce (Anas platyrhynchos): Ősszel és tavasszal rendszeres átvonulónak tapasztaltam, de találkoztam már költési időben az erdő melletti vetésen táplálkozó madarakkal is. Egy érdekes megfigyelés: 1987. 08. 23án 1 hím példány igen alacsonyan repült a Lóger-nyiladék fölött az erdő belsejében. 12. Darázsölyv (Pernis apivorus): Dr. Kovács Béla egy 1965 tanulmányában megemlíti, hogy 1962-ben egy Hajdúböszörményben elhullva talált példányt Debrecenbe küldtek kitömésre (Kovács B. 1965). Dr. Sóvágó M. 1938. 06. 17-én figyelt meg egyet a Városerdőn, 1939. 05. 27-én kettőt és 1939. 06. 17-én egyet ugyanott. (Sóvágó M. 1988). Életmódja rendkívül rejtett! Évek óta sejteni lehetett költését (rendszeres tavaszi megfigyelése körözés közben az erdő fölött, kifosztottan megtalált darázsfészkek a széttépett lépekkel), fészkét azonban nem találtuk, illetve a legnagyobb eredmény egy tavaszi hóolvadás után meglelt, ismeretlen eredetű nagy méretű fészek, az alatta lévő lépmaradványokkal. (Itt szeretném megjegyezni, hogy az erdő területén lévő ragadozómadár-fészkeket