Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 115 Amennyiben a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása során a törvényszék arra a meggyőződésre jutott, hogy a vádlott bűnösségének csekély mértéke következtében a börtönbüntetés legkisebb tartamának - egy nap - kiszabása is túlságosan súlyos lenne, lényegében erkölcsi rosszallásnak tekintendő, a törvényszék színe előtti dorgálásra, vagy a perbefogással járó kellemetlenségek büntetésnek nyilvánítására ítélte. A büntetésnek ezt a két nemét a hajdúkerületi törvényszék elvétve és kisebb jelentőségű ügyekben már a XVIII. század vége felé alkalmazta, s mint humánus gyakorlatot, 1861-től kezdve is folytatta. III. A bűnösnek kimondott vádlottat a törvényszék kötelezte a lopással okozott károk megtérítésére is. A kártérítés összegébe nemcsak a tulajdonoshoz vissza nem került állatok és ingóságok értéke, hanem pl. a záros helyiségek erőszakos felnyitásával okozott károk helyreállításának költsége, vagy az ellopott jószágok felkutatása végett jogosan igénybe vett fuvar és egyéb kiadások összege is beleszámított. A kártérítés összegének megállapításánál azonban a törvényszék a sértettek által különböző jogcímeken bejelentett igényeket gondosan felülbírálta és az eltúlzottakat a kellő mértékre leszállítva ítélte meg. Ha a lopást tettestársak követték el, a kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezte őket a törvényszék. Előfordult, hogy a lopással vádolt tettestársak egyike az eljárás során meghalt. Ilyen esetekben, ha az elhunyt bűnössége a nyomozás során tett beismerő vallomása és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, a törvényszék a kártérítés egyetemleges megfizetésére az örökösöket kötelezte, de csak a reájuk hárult örökség értékéig. A törvényszék működésének utolsó esztendejében, 1871-ben fordult elő, hogy a sértett a kártérítéssel kapcsolatban olyan igényt kívánt érvényesíteni, amilyenre eddig nem volt példa. A vádlott még 1864-ben lopott el tőle 64 ft készpénzt. Bizonyosan amiatt, hogy a pénzt évekig volt kénytelen nélkülözni, arra kérte a törvényszéket, a 64 ft kamatainak megfizetésére is kötelezze a vádlottat. A törvényszék azonban "a fennálló gyakorlattal ellenkező kívánatot nem teljesítette" }

2 A vádlottak különböző helyszíneken, legelőn, mezőn, közutakon, lakásokban, üzlethelyiségekben, különböző napszakokban és módszerekkel követték el a lopásokat. A helyszínek és különösen a jogtalanul megszerzett vagyontárgyak, állatok mennyisége és fajtái jelezhetik annak a társadalmi közegnek az állapotát, amelyben ezek a bűncselekmények megtörténtek. Az ismertetett ítéletek csoportosítása ehhez kísérelt meg adatokat szolgáltatni. 1

2 HBML j5.ügyek jkv.4.k. 1871 június 5. X°256.