Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
116 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabás i. IV. Allatlopások Lovat, szarvasmarhát, juhot és sertést - egyszerre nagyobb számban - a városok legelőiről és a tanyák környékéről loptak el, nemcsak éjszaka, hanem nappal is. Az eltulajdonított szarvasmarhák és lovak száma azonban a XVIII. század végének és a XIX. század első felének adataival összehasonlítva, jelentős mértékű csökkenést mutat, mert szervezett tolvaj bandák már csak ritkán jelentek meg a legelőkön. A városi házak udvarairól és ólaiból is el-elhajtottak a sötétség leple alatt egy két lábasjószágot és éjjelente dézsmálták meg a baromfiállományt is. Nemegyszer megtörtént, hogy az elbitangolt jószágot a megtalálók nem a városházához, hanem a saját udvarukra terelték. Az alábbi ismertetett ítéleti tényállások képet adnak az állatlopások végrehajtásának különféle eseteiről és a törvényszék által kiszabott büntetésekről. 1. A törvényszék 1863. június 12-én kelt ítéletében megállapította, hogy Montlika Mihály böszörményi " szállás osztó segéd" testvérével, Montlika András napszámossal és Mohácsi János szabadságos katonával - Siroki József polgári lakossal történt megállapodásnak megfelelően - 1858 októberében Böszörményből elmentek Polgárra és Rohay László földbirtokos tanyáján a zárral ellátott akolból 26 sertést elloptak. A két Montlika, Sigér István tolvaj cimborájukkal együtt a tiszaszederkényi határból 32 sertést hajtott el. Majd Montlika Mihály Mohácsi János és Kovács József szabadságos katonák közreműködésével- Kábáról 11 "különböző idejű sertést kezelt el". Az ellopott 69 sertést részben böszörményi kupeceknek eladták és a kapott pénzen megosztoztak, részben pedig leölték és a saját szükségletükre fordították. A lopással vádolt Montlika Mihály és András, valamint Mohácsi János a cselekmények elkövetését a nyomozás során beismerték. A törvényszék ítéletében leszögezte: "Ezen kevés időközökben több ízben ismételt tolvajlások azt tüntetik elő, hogy a tett elkövetői egy összeszövetkezett társaságot azért alakítottak, hogy szomszéd megyebeli hasonfajú cimborájokkal e környéken veszélyes tolvajságot űzzenek. Ezért a tolvajlások elkövetésében vádlottak nagyobb beszámítású bűnösnek találtattak". Montlika Mihállyal szemben a törvényszék súlyosító körülményként értékelte, hogy a 3 rendbeli jelentékeny kárt okozó lopásnak "főtényezője" volt, büntetett előéletű, a lakosság erkölcsileg megbélyegzett egyénnek ismeri, továbbá "a törvényszék színe előtt a vizsgálóbíróság előtt helyesen előadott vallomásait teljesen visszahúzván, folyvást makacsul tagadott mindent s ez által a törvényszéket félrevezetni törekedett. A közbiztonság őréül rendelt közeget, hogy az
