Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Antal. A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 1985-1990

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 9 • Fiatal telepítések: már nyújtanak némi búvóhelyet és táplálkozási lehetőséget a madaraknak. A fafajnak e korban nem igazán van jelentősége. Általában intenzíven művelik (tárcsázzák, kapás kultúrával hasznosítják) a sorok közét. A kevésbé háborgatott részek a széphangú erdei pacsirta élőhelyei. • Külön kell említeni a tuskósorokat. Egy erdőrész tarvágása után a földből gépek segítségével kihúzzák a gyökeret, majd tolólappal összetolják a tuskókból több sort képezve a területen. Mivel a tuskók között talaj is marad, e sorokat benövi a lágyszárú növényzet, a gyökerek között üregek képződnek, ezekben a fészkek jól elrejthetők (gébics, szürkebegy, cigánycsuk, stb.) míg egyes gyökérágak a magasba emelkedve eszményi „kiülőhelyet" biztosítanak egyes fajoknak (tövisszúró gébics). • Tisztások: az idősebb állományok természetes, foltszerű kiritkulásai, számuk kevés, pedig egyes fajok (pl. lappantyú, légykapók, stb.) szempontjából igen fontosak. Szegélyzónák • Az erdőszélek, mint a különböző élőhelyek találkozási pontjai, pontosabban sávjai (mint általában minden átmeneti terület) gazdagok az élővilág sokféleségében. Olyan fajok fordulnak itt elő, amelyek nem szeretik az összefüggő erdők belsejét, viszont ragaszkodnak a fás, bokros vegetációhoz, vagy a nyílt mezőgazdasági területek, vízpartok, meredek partfalak madarai melyek különösebben nem frekventálják az erdőt, viszont eltérő élőhelyük az erdő mellett terül el. • Szőlős- és gyümölcsös kertek: (Kis- és Nagy-Bocskai-szőlő, Petőfi-kert, Árpád-kert, Lórántffy-kert, Rákóczikert) az erdő szegélyzónájának kitüntetett részei, olyan fajok képviseltetik magukat, amelyek elfogadták az ember természetalakító tevékenységét és kötődnek is ahhoz (csicsörke, nyaktekercs, búbos banka, stb.). • Lakott területek: (Zelemér, Bodaszőlő, részben a Kis- és Nagy-Bocskai szőlőskertek) erdészházak, vadászházak, gazdasági épületek a kifejezetten urbánus madarakkal bővítik a fajlistát (pl. házi veréb, balkáni gerle). Légtér • Az erdő légtere egy teljesen külön kezelendő élőhely. Helyváltoztatás, vonulás, táplálékszerzés, stb. esetén veszik igénybe a madarak. Természetesen egy terület légterében olyan fajok is előfordulhatnak (és elő is fordulnak) amelyeknek gyakorlatilag nincsen köze az alattuk elterülő, adott élőhelyhez, de hagyományosan (didaktikai okokból) az adott terület leírásánál kerülnek említésre.